Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)

TASI JÓZSEF: Nagy László indulásai

nek adataim, mikor lett kollégista Liska Tibor közgazdász, Szekeres László irodalomtörténész, Bartha Antal történész, Vig Rudolf népzenekutató és így tovább. A felsorolt jeles személyiségek és társaik többsége bizonyára a NÉKOSZ-hoz való csatlakozás után lépett be a kollégiumba, Nagy László költővel egyidó'ben. Nagy László mindenesetre még a Damjanich utcai parasztpárti Falu- Budapest Mozgalom Kollégiumába érkezett az 1946-47-es tanév kezdetén. Hamarosan átköltöztek a Dózsa György út 82/B szám alá, az egykori Batizfalvy Szanatórium romos épületébe. Itt júniusig orosz katonák laktak, az épület rendbehozásában minden kollégista részt vett. A helyreállítás szakaszairól ismerjük B. Nagy László és Barcs Sári riportjait, maga a költő pedig e sorok írójának adott első interjújában kijelentette: „Én készítettem a kollégium névtábláját, ráírtam nagy betűkkel, hogy Dózsa György Népi Kollégium és tüzes koronát is festettem rá." Kerek Gábor lett a Dózsa György-kollégium első igazgatója, ő a Győrffykollégiumból jött, miként az őt követő Horváth István. Mindkettőjükről, továbbá Liska Tibor gazdasági vezetőről szeretettel emlékezik a költő az e korszakáról szóló interjúiban. Jöttek 46 őszén-telén művésznövendékek: Litkei József, Molnár József, Alexin Andor... Szolnoki János és Vig Rudolf a kollégium legtehetségesebb fiataljai közé tartoztak. Szolnoki néhány hónap alatt elolvasta, elsajátította a világirodalom legfontosabb alkotásait, a bogácsi parasztgyerek, Vig Rudolf pedig már ekkor, 17 évesen képzett zenész; fuvolázott, zeneesztétikai előadásokat tartott társainak és - felfigyelt Nagy László költői tehetségére. B. Nagy Lászlót kell idéznem, akivel 1970-ben interjút készítettem: „Most képzeld el - így emlékezett -, hogy én ott vagyok, már újságíró, sőt egy iíjúsági lapnak a szerkesztője is, és él a kollégiumban egy költő, akiről ma már nyílt titok, hogy zsenije ennek az időszaknak, és akkor egy 17 éves fiatalember nyomja az orrom alá a Nagy László akkori verseit. Hozzá kell tennem, hogy viszont Nagy László elszántan védekezett az ellen, hogy ő költő volna, mert képzőművész akart lenni, és ha egyáltalán valami befolyásom lehetett rá, mindenesetre a szimatom jó volt, mert miután Vig Rudolf megmutatta nekem, három sora után rájöttem arra, hogy költő és nagy költő lesz belőle." Igen, Nagy László felfedezője, verseinek első közlője kollégista társa, [B.] Nagy László volt; az általa szerkesztett Népi Ifjúságban, a Népi Ifjúsági Szövetség, a NISZ folyóiratában jelentek meg első versei - ekkor még Iszkázi Nagy László néven, hogy a már több éve publikáló azonos nevű szerkesztőtől megkülönböztessék az olvasók. A költő első verse Éjfél címmel jelent meg a Népi Ifjúság 1946. decemberi számában. Karácsonyra készült, minden bizonnyal a szerkesztő kérésére, a lapban ugyanis a NISZ-szcrvezetek részére egyéb karácsonyi műsorszámokat is találunk (József Attila: Betlehemi királyok; Gombos Gyula: Jézus szültése napján Betlehemes játék, stb.) Itt olvasható Széchy András tanácsadója is, NISZ-mulatságok szervezésére. Nagy László első publikált költeménye még csak nyomokban ígéri a későbbi klaszszikust, de - s ez a Népi Ifjúságban megjelent többi versére is áll - eléri a három