Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)

TASI JÓZSEF: Nagy László indulásai

ST/t/tat+náció ezii&tùen évvel későbbi első kötet, a Tűnj el fájás átlagszínvonalát. Ilyen a lap 1947. márciusi számában olvasható Márciusi szél is és az áprilisban megjelent Húsvét táján, amely kétségkívül a három közül a legművészibb, sőt, a későbbi „hosszú" Nagy Lászlóversek, - versszimfóniák első próbálkozásaként is olvasható. (Vö. Tasi József: ,JTúsvét táján" Nagy László pályakezdéséről. Élet és Irodalom, 1995. márc. 31. 4-5.1.) Érdemes egy pillantást vetnünk a költő számára első megjelenést biztosító lapra is. A szerkesztő [B.] Nagy László cikkei és Móricz Zsigmond-dramatizálásai mellett nagyrészt a Dózsa György-kollégisták írásait találjuk itt 1946 novembere és 1947 júniusa között (Bartha Antal: Etyek, a telepes falu - 1947. jan.; Horváth István: Hogyan szegezték meg a gyötffyslák a Parasztpártot? - 1947. márc; Vig Rudolf: NISZ indulója (A Sej a mi lobogónk... szövege, története és kottája) - uo.; Szamos György cikkei Táncsics Mihályról és Áchim Andrásról - 1947 április, május.) A Népi Ifjúság 1947. májusi számában arról olvashatunk, hogy „Bulgár népdalfüzeteket küldött a NISZ-nek a bolgár ifjúsági mozgalom", a júniusi, B. Nagy által jegyzett utolsó lapszám pedig a kollégisták vágyait fogalmazza meg: „A budapesti Dózsa György kollégium a faluról városba került dolgozó fiatalok számára dolgozóiskolás kollégiumot szervez, a tehetséges parasztszármazású művészek részére pedig művészkollégiumokat." Nem így történt. A Dózsa néhány hónapig még vegyes kollégium maradt, majd 1948-tól közgazdász-kollégium lett. A művészkollégisták azonban már korábban kirajzottak. Vig Rudolf 1947 karácsonyán átment a Tánc- és Kórusművészeti Kollégiumba, ahol kollégista és tanár lett egyszemélyben, Nagy László pedig 1947 őszén nem csupán kollégiumot, de főiskolát is cserélt: átiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára és a Dési Huber István képzőművész népi kollégiumba költözött. Vig Rudolf, a költő sírig hű barátja 1970-ben emlékezetből elmondta Nagy László egy költeményét, mely még közös Dózsás hónapjaik alatt keletkezett. így hangzik: Az éjjel de jól hevenem, három lánnyal egybekeltem. Szépek voltak, mint a hajnal, földig érő vörös hajjal. Ilyenek a legszebb lányok, úgy táncolnak, mint a lángok. Táncot járni én nem tudtam, bokájukban elbotlottam. Elbotlottak ők is bennem, adj pajtás most tüzet nekem. (Az éjjel de jót hevenem!) E vershez, amikor olvasom, Antonioni húsz évvel későbbi Nagyítás-ának egyik epizódja társul: Thomas, a fotós és a két lány évődő kergetődzése a ruhákkal teli fogasok között, majd egymásra zuhanásuk...