Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)

FERENCZI LÁSZLÓ: Nagy László, a poéta doctus

hoz nem kell. A futurizmus és a konstruktivizmus eló'U valószínűleg senki sem gondolt arra, hogy a természeti az ó'si emberi kifejezése is lehet. Nagy László legjobb verseiben az életrajzot keretbe foglaló természeti tárgyak és az önéletrajzot író ember testrészei észrevétlenül átlibbennek az időtlenbe, általánosba, kozmikusba, anélkül, hogy konkrétságukat elvesztenék. A 20. századi líra egyik ihletője a népköltészet. Gyakran elfelejtett ősforrása a belga szimbolizmus, ahol a franciául író flamand származású költők a flamand népköltészettel oltják be a túlságosan is kartéziánus francia költészetet. Yeats, akit bevallottan is bátorítottak a belgák, Balázs Béla, aki Maeterlincket követi és Bartókkal meg Kodállyal dolgozik együtt, Jeszenyin és Lorca (a nem azonos értékű neveket tartalmazó névsor csaknem tetszés szerint gyarapítható), a népköltészet adósa. Mit köszönhet Nagy László a népköltészetnek? Bizonyára sokat, én csak egy-két dologra szeretnék utalni. A versépítkezés bonyolultságát, drámaiságát, kihagyásosságát, a mágiát, amiről már Balázs Béla is beszélt, és amit évtizedekkel később az Eluard-t olvasó Csoóri Sándor a népköltészet szürrealizmusának nevezett. A népköltészet szürrealizmusáról szólt a szenegáli frankofón költő Senghor is. Nagy László - a poéta doctus? Minden irodalomelméleti óvás ellenére is azonosítom a költőt hősével: „versben bujdosó haramia". Szerepjátszás? Nem! Egy közérzet - a történelmi tapasztalat - végsőkig következetes, kompromisszumot nem ismerő és esendő vállalása. Nem kirekesztő, elkülönítő, fölényes „minta-ember" ő, hanem „jóságos bátor bölcs", ahogy apám nevezte, aki nem volt irodalmár. Nagy László poéta doctus - mert kemény, kitartó munkával részben műfordításai, részben képzőművészeti tapasztalatai segítségével a kultúra, érzékenység, tapasztalat és indulat egészen sajátos egységét alkotta meg.