Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)

FERENCZI LÁSZLÓ: Nagy László, a poéta doctus

testi szenvedés miatt ez leginkább Nagy Lászlót jellemzi.) És közös vonás a mester­ségbeli tudásnak, mint etikának a felfogása. Juhász epikus. A történelem és a kozmosz krónikása. Pilinszky a csenddel verekszik, az elhallgatással, az alázattal és a megváltással. Nemes Nagy Ágnes látszólag objektivizál: Ekhnaton. Hívő, aki - szinte önmaga ellenére - megteremti saját szobrát. Nagy László is megteremti a maga hagyományát: Jób, Istár, Ekhnaton, Jézus, Prometheus, Spartacus, Hölderlin, József Attila szenvedésével, sebével, szenvedé­lyével azonosul. Minden költővel szeretne újra szólalni: „A szó igazi hőse akarok lenni. Ha reménytelen a Lehetetlen, elbukásunk is ünnepély". Ha (leegyszerűsítve és jelzésszerűen) Juhász hőse a vándorköltő, Nemes Nagyé Ekhnaton, Pilinszkyé pedig talán Dosztojevszkij valamelyik alakja, akkor Nagy Lászlóé a „haramia". „... versben bujdosó haramia vagy, moha-csizma rajtad és hangya-telep és izzasz a nyugtalanság mérgeitől és ítélsz a hűség tövisei közt és holtig a hűségtéü nem menekülsz, versben bujdosó haramia vagy, kesztyűdet: ölujjú liliomodat kidobod a szimatoló ebek elé, vallatják, szivárog belőle a vér... " A „versben bujdosó haramia" akar, igényel káromkodásból katedrálist. Hitetlenül is. Ha a Ki viszi át a szerelmet című verset nem csak önmagában, és nem pusztán Nagy László életművében, hanem nemzedéki összefüggésben olvasom, akkor úgy tűnik, hogy Nagy László az egyetlen, aki a felelősséget nem hárítja Istenre vagy az istenekre, vagy valaki másra vagy valami másra, kozmoszra, történelemre. O az a Hamlet, aki a kizökkent idő helyretevésére törekszik. Antik, bibliai és elsősorban népi elemekből épül fel Nagy László világa. Persze, aki bibliait mond, azt hiszem, népit is mond. A Biblia azért lehet őstörténelem, (és talán senki érzékenységét nem sérti, legalábbis a keresztény világban nem), mert először fejezi ki a félelmet és az éhséget, az ember esendőségét és kiszolgáltatott­ságát, és az esendőségen-kiszolgáltatottságon való túlhaladási vágyat. A túlélést reméli és lehetőségeit variálja. Nem szívesen, csak jobb híján, és remélem, hogy csupán időlegesen használom a népi szót. Kettős jelentése van számomra: autobiográfiai és kozmikus-időtlen. No­ha az Egy ember élete a frappáns ellenpélda, a legtöbb önéletrajz az ősök története és egy kultúra krónikája is. Nagy László legclvontabb képe, legmisztikusabb tája történeti is, ha a történelmet nem konkrét politikai eseménytörténettel azonosítom. A futurizmus és a konstruktivizmus felszabadító kalandja után kiderült, hogy a természet, a természeti kép az időtlenségnek és a bensőségességnek a lehetősége. Marinetti hatvan lóerős automobiljához lábjegyzet kell, a csillaghoz, fához, folyó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom