Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)

FERENCZI LÁSZLÓ: Nagy László, a poéta doctus

NAGY LÁSZLÓ, A POÉTA DOCTUS „Lángoló fülemüléket látok, menekülnek az égő rózsalugasból. Mit kívánhat a szájbavert költő? Egy sárfészket Hortobágyhól, túrást, ahol a disznók fürödnek. Házhelynek, füveskennek vénségére. Cokii Már csontjaid sincsenek Vitéz Mihály. De kinyílnak bennünk sebeid, s ezeket szavaiddal balzsamozzuk. S tudjuk: kellett erre a barbárföldre a te mértéked, kellett, hogy beereszd az isteneket a hajdúk meg a szolgálólányok közé is. És kellett, hogy Lilla helyett a legszebb nőt imádjad: Európát. " A legszebb nő, Európa, föníciai hercegnő volt. Bika alakjában Zeus rabolta el, és vitte a tengeren át észak felé, a távoli kontinensre. Mi lesz, ha egy nap az elrabolt föníciai királylány visszaköveteli a kontinenstől nevét? Ritkán utal Nagy László a görög mitológiára. De akkor mindig hangsúlyosan, éppen ritkasága miatt. A tudós költő hideg biztonságával. Szűkszavúan utal: a Csokonaiversben a vers egyetlen szavával, de az utolsóval, és egy másik versben éppen a címszóval. Anteusz. Cím és szöveg kölcsönösen értelmezik egymást: Hadd térdeljek a délutánban, hátamon e cirkuszt viselve, anyám kénjében húr-soványan rázkódva a láztól megint. Édesanyám, a kénedben újra szőlődet csipegetem. Élek. Ebben a két versben éreztem meg leginkább az érett Nagy László sajátos verstechnikáját. Az utolsó sor (vagy sorok) lezár(nak) egy verset és egy újat kezd(enek) el. Félreértések elkerülése végett: Nagy László nem töredéket ír, tehát a verse nem töredékessége miatt folytatható. Nagy László a zárás pillanatában kezd egy új verset, amit az olvasó a maga módján folytathat: hátha egyszer a föníciai királylány visszapereli a kontinenstől nevét. És eltűnődhet az olvasó azon is, és már nemcsak a szövegmagyarázat szintjén, hogy az a bizonyos szőlő a kertben önéletrajzi-e, dionüszoszi-e vagy bibliai. Netán mindhárom. A Ki viszi át a szerelmet alliterációs gazdagsága és rímpompája szinte elrejti a különböző elemeket, kultúrák kapcsolatát, és hogy a vers mélyén - nem hangban, de szemléletben - Ady van: „még nem jöttem, sírni se tudtak szépen". És egy másik Ady is: „diadal után nincsen élet". Ez a vers is folytatható: mert mi történik, ha átviszi a szerelmet? Versben és prózai költeményben a jó hangzás, a már-már hivalkodó jóhangzás, a dallam megszelídíti a szenvedést, meglágyítja a kétségbeesést. És a költő hirtelen stílusváltással - egyetlen szóval - kilendíti az olvasót nyugalmából: coki, cirkuszt,