Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)

SZIGETI LAJOS SÁNDOR: „Vállamon a bárányos éggel..." (Bibliai motívumok Nagy László költészetében)

rancsára: „Dolgom: cl ne moccanjak innét, / legyek élet-halál határa" (Örök hiány köszön'uén). E vállalás ellehetetlenülése íratja meg vele a kiválás „panaszát" is, amelyben utalási érzünk Jézus szenvedéstörténetére: földi vendégségérc és elítéltelésére is: „O, miért is kellett kiválnod, / e földről messzire kilátnod, / bajod a világ, mondhatod. // Ami áldott nevelőd nemrég, / félig már az is idegenség, / vendég vagy itt s elítélt". E sorokban egyúttal ott érezzük József Attila és Kosztolányi világlátását

1

'

1 csakúgy, mint számos más műben a messiástudat, a „Muszáj-Herkulesség" önstilizációjának Adyra mutató formáit. Ezt látjuk az „önfcltámasztás" versében, a Csodák csodájában is, melyben a szekularizált feltámadáshit együtt jelentkezik a természet megújulásával, a tavasz eljöttével; tanúi lehetünk a motívumváltásnak is: „Beszakadt a tél feje, széjjel omlott / a Dunán szörnyű halánték-csontok // úsznak, libegnek lefelé délnek, / ütődnek dühvel a hídpillérnek." E versben a Krisztusmítoszból nem a formai, a küldetés-oldal, hanem a tartalmi a hangsúlyozott: „Engem a jóság lüvalma lendít /... Nem akarok már emlékezni, / emlékeimtől elvérezni -/ Feledni minél hamarabb!" A Megváltóra célzó szakrális szöveg profanizálása együtt jelenik meg a termékenységvarázslás szavaival a Menyegzőbcn is. A János evangélium szövege: „És az ige testté lelt, és lakozék mi közöltünk" a versben biblikus hangulatot is árasztva, dc ironikus poénnal, felhanggal szólal meg: „IME, TESTET ÖLTFIET AZ IGE, HA TUD", hogy azután Kondor Béla baljós rézkarcaira utaló látomásba fordulhasson ál.

14 Látomásvers a Rege a tűzről és jácintról is, a Jelenések könyve világvég-látomásával perelve. Maga a cím is előfordul a Jelenések könyvében s ez talán magyarázza a különös asszociációt az apa és anya megnevezésére: „És így látám a lovakat látásban, és a rajtuk ülőket, akiknek tűzből és jáczintból és kénkőből való mellvértjeik valának..." (9., 17.) A hetedik pecsét felbontása, a hatodik trombitaszó és a második jaj megszólalását idéztük: a jácint-drágakő képzetnek a versben a jácint-viráganya azonosítás felel meg, a szülők-mellvérl-pajzs megfeleltetés pedig egészen közvetlen képzetnek látszik. A vers szcntcsaládképzetének egyik kulcsmondata így hangzik: Jaj, csupa zúzmara-oltár ez a világ, jegenye-gyertyák ormán varjú-fekete láng. A világ oltárán áldozatra ítéltetett minden, a paraszti világkép kozmikus teljességéből következő pogány és keresztény misztérium összemosódásának vagyunk tanúi, ezt mutatja az is, hogy megtalálhatók benne az ősköltészet műfajai: a halottsirató, a varázsének, a lamentáció és a himnusz is. Most azonban mégsem a varázsló regösénekekre figyelünk, hanem csak azokra a részekre, amelyek a Bibliám mutatnak vissza, mint az „ott pislogok a tűznél, sasok lesnek rám jajgatva" sorra, amelynek értelmezését a címhez hasonlóan ismét a Jelenések könyve ismeretében kísérelhetjük meg, amennyiben idekapcsolható a sas háromszori jalkiáltása, melynek funkciója az ítélet tényének állandó hangsúlyozása: „Jaj, jaj, jaj a föld lakosainak a három angyal trombitájának többi szavai miatt, a kik még trombitálni fognak." (8., 13.) A szegmen-