Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)

TÜSKÉS TIBOR: Nagy László: Inkarnáció ezüstben

motívumok mellett a kép negatív tartalmát legérzékletesebben az igék fejezik ki: fülel, kihallgat, összeadja. A költői képek sűrűségét és érzékletességét, szinte tapintható, plasztikus hatását a gyakran előforduló alakzatok fokozzák. A legszembeötlőbbek a nyomatékosító ismétlések. Az „Ezüst-maszkunk, ezüst-kezünk" kifejezés „ezüst-arcunk, ezüst-kezünk"-ként visszatérve, majd „ezüst az arcuk, ezüst a kezük" formában megismételve mintegy az egész versépítmény hármas pillérét adja. A nagybetűs versrészlctekben a figyelem és változatai (figyelmeztetjük, felhívjuk a figyelmet) keretszerűen és egyre növekvő számban - négyszer, ötször, ötször ismétlődik meg. A harmadik figyelmeztetésben a „fegyver is használható" megismétlése növeli a fenyegetettséget. Kétszeres ismétlés: „az eskü, az eskü", háromszoros: „ideje jött / ideje", „ideje jött" , négy- illetve ötszörös: „itt - itt - ide- itt itt". Szójáték szövődik az ismétlésbe, amikor a harmadik felszólításban azt halljuk: „FŐVÁROSUNK FELETT MAGASAN / ... ZENGENEK" - „MAGAS A JUTALOM LS". A versmondatok szervezésében, formálásában, megszerkesztésében a fölsorolás és a gondolati párhuzam kap szerepel. A fölsorolások egyaránt tartalmaznak két vagy három elemet. Az előbbire példa: a világ ablakainak, a sötét lelkiismeret hártyáinak - a köröm, a szem - nyereg, sisak; az utóbbira: havat, szelet, északi süvítést. Az „itt" illetve az „ide" ötszöri megismétléséhez öt különböző jelentésű cselekvés, öt gondolati párhuzam kapcsolódik: itt maradunk - itt nem horpad be - ide kergültünk - itt hahotázunk - itt lerogyunk. Már a vers szerkezete - a lírai hős monológja és az azt kétszer megszakító, majd a monológot záró figyelmeztetés - valamiféle zenei kompozícióra mutat. Nyilvánvalóan ezen - talán hangszóróból hallható beszédhang - a háromszori felhívás. A vers zeneiségét egyébként nem a hagyományos elemek - a sorvégi rímek, a kötött szótagszámú ütemek vagy időmértékes verslábak - adják, bár ezek sem hiányoznak teljesen a versből. Például ragrímeknek tekinthetjük ezeket az egymást követő sorvégi összecsengéseket: páncél-mackók - szabvány-zacskók, szívében - kerékben, csókra-pohárra. Távolabb álló sorvégek illetve eltérő ragok egybecsengésére példa: agydaganat - havat, hártyáinak - havazzanak, szem - fejedelem, hó - zárható, hömbölyödésnek - feszülésnek. Ám ezek a rímek semmiféle képletbe nem sorolhatók. Hagyományos zenei elemek a versben az alliterációk is. Ezzel kezdődik a vers: „£züst-maszkunkat ezüst-kezünk / elmozdítja..." Nyomatékosabbak a szókezdő azonos mássalhangzók: „zúdítva zenét", „vérré se váltható vad havazás", „maradunk magas hazánkban", „Arergültünk Arénytclenül", „barlangjában a barbár". Leggyakrabban a lágy h mássalhangzót rímelteti szókezdő helyzetben. Például kétszer: ,,/mlló Ziavat", öt sorban hatszor: ,,/zazánkban / a /íavazás... / hallatlan... / /íorpad be a halánték/határainknak". Az Inkarnáció ezüstben csak látszólag kötetlen vers; Nagy Lászlónál a szabad versnek is erőteljes szövegritmusa van. A vers zeneiségét, a sorok ritmusát alapvetően a gondolat tagolása határozza meg. A sorvégek a legtöbb esetben gondolati egységek, periódusok határával esnek egybe. A gondolati periódusok és a sorvégek egybeesése valamint az áthajtás aránya a monológszerű egységekben 6:4, 16:4, 15:4 (összesen 37:12), a figyelmeztetésekben 5:0, 7:0, 13:2 (összesen 26:2), az egész