Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)

HIDVÉGI MÁTÉ: „Hallgatom álomi beszédem" (Nagy László álmai)

* Verseit - prózaverseit különösen - át- meg átjárja realizmus és misztika. Témánk szempontjából illusztratív A FEKETE PÁTRIÁRKA című prózaverse. Álomversnek tűnik, az alábbi részlete mindenképpen: „Rákönyököl az asztalra, figyeli a csészealjon a tortát. Még tegnap kapta, érezze magát ő is a lakodalomban. Ratatatata. Hessegeti az édességről a legyet, de az a képére száll, ő pedig pofont kap önmagától. Ratatatata. S ekkor egy óriás harangvirág, nem kék, de izzó piros, ereszkedik a tata fejére. Felöltözik vállig a piros harangvirágba. De ezen át is látja a legyet, ahogy piperézi magát az ablaküvegen. Ratatatata. S már az ablak odavan, szék perdül, asztal borid. Miképpen földrengéskor, iszonyúan rázkódtatik a tűzhely. S mint aki sárkány\>ér-tíű részeg, táncol a tata a bádogcsövön. Ratatatata. A cső pedig okádja és fújja a kormot. Ratatatata. A hosszúnyelű baltával be a szobába. Szekrény, tükör és csillár odavan. " Álomnak tűnik ez a részlet, pedig nem az, hanem színtiszta realizmus. Vessük össze az alábbi két, egymáshoz közeli naplófeljegyzéssel: „Lehevertem. M. szellőztetett, kinéztem az ablakon, közben beütöttem a lábamat a kis asztalka vasába, ami előtte van a radiátornak. Azon bor, fehér, vörösbor, víz, lámpa. Mérgemben fölrúgtam az asztalt, az üvegek szőnyegre estek hála. Majdnem szétzúztam mindent. Mint Mester Jancsi, aki egy legyecskét akart agyoncsapni, végül már mindennek nekilátott fejszével. Agy, asztal, kredenc, oda. Aztán a tűzhely is odalett. A pléhcsővön ugrált, ami ontotta a kormot. Rágondoltam közben, tán azért hagytam abba. " (76.XII.28.); „Vacsora után hasznos beszélgetés.... Új nevek... a Sötét pátriárkába. " (77.1.4.) A FEKETE PÁTRIÁRKA a kis álomsűrűséggel, de nagy tudatsűrűséggel jellemezhető végső alkotói időszak egyik terméke. A kis álomsűrűség nem jár együtt a költői képek ellaposodásával, a ritkuló álmok nem szegényítik a verseket. A valóság lesz álomszerű, lebegő, így íródik a versbe, ami rejtelmessé válik. Az álomsűrűség-diagram morfológiailag elkülönülő második szakasza egyetlen csonka hónap kiterjedésű. Meglepő, és matematikailag nagyon szignifikáns álomsűrűsödésnek tekintendő, mert a négy hónapig eltűnt függvényérték abrupt megjelenése az álomeloszlás nagyfokú inhomogenitására utal az időben. Differenciálgeometriai műszóval katasztrófajelenségek ezek a semmiből jött januári álmok. A strukturális inhomogenitások kiváltotta katasztrófái': minőségi változással járnak. Vagyis a grafikon, mely álmok sűrűségét ábrázolL- eddig, nem azokat ábrázolja ezután. A napló az 1978. január 5-i bejegyzéstől kezdve („Lkkor beleállt a kard a bal oldalamba, hasamtól a szívemig szúrt") Nagy László fel nem ismert infarktusának és haldoklásának leírása: „... bal oldalamon kés" (1.16.); ,„Wajdnem elpatkoltam az éjjel, fiddoklásra ébredtem, hajamról is csöpögő- a víz. " (1.22.); ,JLa nagyot lélegzek, csaknem szétreped a mellkasom. " (1.24.); „... a :;ajam töve is fáj... Mellemnek teljes szélessége fáj..." (1.25.); „Milyen részeim fájnak'. Hajam, szemem, fogam, nyakam, hónaljam, mellkasom, ágyékom, általában bőröm, s néha egy-egy lélegzet-elállító villám bennem." (1.26.); ,Jt>gész múlt éjjel izzadtam..." (1.27.); „Szerettem volna megmondani, hogy 10 napig fiddokoltam... " (1.28.).