Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)

HIDVÉGI MÁTÉ: „Hallgatom álomi beszédem" (Nagy László álmai)

Január 30-án, hétfőn, reggel 9 óra körül meghal. Haldoklása időszakából három álom- vagy álomszerű feljegyzéséről tudunk. „Házunk padlásán állt a víz, deszkával lapátoltam, közben szidtam apámat, aki hamarosan lapátokkal jött, kidobáltuk a tetőn a vizet. Szörnyű álom. All-e még az iszkázi ház? Sok halott rokont is elevenként láttam. Nagy szemű s rossz ízű szőlőt csipkedtem. Mondta valaki, hogy Bihari a Podmaniczky bárótól való. Ezt biztos a versem kapcsán álmodtam. " (1.13.) Álma apokaliptikus, de megfejthető. Padláson járni: halál -, írja Krúdy (Álmoskönyv. Szépirodalmi, 1985.); rothadt szőlő evése: beteljesületlen vágyak, tervek, el nem ért célok. (Szintén Krúdytól) Másnap vécékagylóról, ürülékről álmodik. Halála előtt négy nappal ezt írja naplójába: „Almomban láttam: apáin javítja a vetőgépet. Ez a gép kerekeivel belerohadt a földbe. A romlott fát vésegette róla. Én csak nézegettem. O: eltelt ez a nap is, nem segítettél semmit. - Majd egy kétágú zöld fát emelt be középre. - Azt is álmodtam, hogy a mozgólépcsőkiszabadult velem a tájra. " (1.26.) Ez álomi látomás, de nem álom. Megfejtéséhez tekintsünk először egy különös élményt. Naplójából tudjuk, hogy 1975 februárjában írta APÁNK A MÁSVILÁGRÓL című versét. A vers nehezen készült. Egyik nap apjáról álmodott, fölébredt, próbálkozott a verssel, majd délután lefeküdt. Álmából arra ébredt, hogy valaki csönget az ajtón. „... kimenve nem láttam senkit."- olvassuk naplójában (75.11.18.). Ezután asztalához ült és megírta a túlvilágról hazalátogató apjáról szóló versét. 1975-ben hat álmot jegyzett fel apjáról (11.18.; 111.16.; VI.2.; VII.2.; VIII.27.; XI.30.), 1976-ban egyet (11.22.), 1977-ben is egyet (77.1.11.), haldoklása napjaiban kettőt (1.13.; 1.26.). A szántásban apja végzi a ló munkáját, de le kell cserélni, megrokkant a lába. Apjából csak nadrágjának a szára látszik. Kandisznót tepernek együtt. Húsokat ásnak el. (Utóbbi valós élmény. Lásd ÉLETEM című önéletrajzi próza.) Homokot visznek szekéren. („M. reggel megjegyezte, hogy kiabáltam. ") Apja fogságból jön haza, „én tömör ősz fejét simogattam (ilyet nem tettem egész életemben)". Nagyon különös álom az alábbi: „Csak a mi udvarunkat lepte meg a dér, apám csikket szív, a méhes körül (sose volt, illetve akkor volt, mikor még nem éltem) teszvesz. Megmagyarázza a tüneményt. Udvamnk fölött az égben a Somló, minden fát, levelet látok rajta. " Nagy László itt olyan valóságos jelenetet lát, amit nem láthatott soha. Az ilyen álom múltbalátás. Motívuma miatt eszünkbe juttatja az Alom a méhesről című Ady-verset is, de azzal ellentétben Nagy László álma nem a képzelet, a vágyakozás kivetülése, hanem valóságos élmény. Liberius pápa transzcendentális hó-álmára emlékeztet. Titokzatos adatainkat - haldoklásakor újra álmodik, apjával álmodik - csak egyféleképpen értelmezhetjük: haldoklásában eljött érte apjának lelke. Fiával álomban beszélt, szimbólumokban. Figyelmeztette, készüljön fel a halálra - ez a vízzel teli