Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)

HIDVÉGI MÁTÉ: „Hallgatom álomi beszédem" (Nagy László álmai)

Ábrázoljuk Nagy László utolsó három éve, azaz a naplója által átfogott idő függvényében, havi összesítésben azon napok darabszámát, amelyekről fennmaradt álomközlése! A kapott függvényt - az álmodott napok időbeli eloszlását - nevezzük álomsűrűségnek. Nagy László álmai gyakorisága legnagyobb az 1975. év elején, majd közepén. Az 1976. év álomsűrűsége egyenletesen közepes értékű. A decemberek álomtalanok. Az 1977. év második fele álomtalan, halála hónapjában (1978. január) megnő az álomsűrűség. A vizsgált három év egészére nézve tehát az álomsűrűség folyamatos csökkenése, teljes kioltódása, majd hirtelen, abrupt megnövekedése jellemző. A havi léptékben felvett álomsűrűség függvény morfológiailag két diszkrét részre bomlik. Az álomsűrűség szembetűnő kvalitatív inhomogenitásáért egy terjedelmes, nulla álomsűrúségű időintervallum felelős. Az 1975. februártól 1977 augusztusáig terjedő időszak a tudatalatti hatások - például erotikus késztetések - csökkenő, enyhén fluktuáló, jelenlétével, álomi manifesztálódásával jellemezhető: kimerülnek a tudatalattit működtető energiaforrások, és befejeződik lassan az élet is. „Az álom királyi út a tudattalanba" mondta Freud. Az álomsűrűség függvény ezt az utat is reprezentálja: szélesen indul, majd keskenyedik, elfogy, végetér. Analógiák hiányában nem általánosíthatunk, nem mondhatjuk, hogy ilyen a halálba vezető út, hogy mindenki útja ilyen (valószínűleg ilyen!), csak azt mondhatjuk, hogy ez volt Nagy László útja a halál felé. Ahogyan fogynak álmai, úgy fogynak álommotívumos versei is. Az álomsűrűség függvény a tudatalatti működésének intenzitását is kifejezi. Ezért, ha definiálunk egy függvényt úgy, hogy legyen minimális ott, ahol az álomsűrűség maximális, akkor ez a függvény a tudatos psziché hatásintenzitását, manifesztálódásának időbeli sűrűségét fogja reprezentálni. Ez a függvény növekszik, ha a személyiségben a valóság tudatos átélése fokozódik, vagy a szubhumán psziché dominanciája csökken. Ez a függvény - nevezhetjük tudatsűrűség függvénynek - maximumát a Nagy László halála előtti hónapokban éri el stabilan. (A tudatsűrűség függvényt az álomsűrűség-diagramon levő üres oszloprészek ábrázolják.) Ha az álomsűrűség- és a tudatsűrűség függvényt egymásra illesztjük, metszik egymást. A metszés helye az az időpont (körülbelül az értelmezési tartomány felezőpontja), amikor Nagy László vizsgált életszakaszában a lelki folyamatokban a tudatalatti dominanciája éppen megszűnik és a személyiség irányítását a tudatos psziché veszi át. A metszéspont helye - egy hónapos bizonytalansággal - 1976. júniusa. Elgondolkodtató tények, hogy ebben a hónapban lett öngyilkos Latinovits Zoltán, ebben a hónapban álmodta saját öngyilkosságát Nagy László („Öngyilkos lettem, átvérzett rajtam több fehér ing. " (76.VI.23.), és ebben a hónapban írta a GYÁSZOM A SZÍNÉSZKIRÁLYÉRT című versében: „Latinovits Zoltán, ... /Gyere el hozzám, vagy ériem, mindegy, /pohár az asztalon, hűen várlak /akár útrakészen is... " Ettől az időtől kezdve Nagy László egyre inkább a realitásban élt, egyre kevesebb álmára emlékezett, a halála hónapját megelőző négy hónapban már nem jegyzett föl álmot semmit.