Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)

HIDVÉGI MÁTÉ: „Hallgatom álomi beszédem" (Nagy László álmai)

* „Alom-leírásra szántam ezt a könyvet. " - Nagy László bejegyzése ez naplójába 1975. február 15-én. „Több volt az álom, reggel kellett volna leírnom, még emlékeztem volna" - írja máshol (75.VI.4.). Almaihoz fontos forrásunk ez, az élete utolsó három, évét rögzítő napló, melyet - utazásai, iszkázi és szigligeti tartózkodásai kivételével - otthonában írt, Óbudán, Dunára néző ablaka előtt. Közel száz álom-leírás maradt ránk ezekben a naponként vezetett és körülbelül negyedóra alatt készített csendes ritmusú feljegyzésekben. A napok és évek egyszerűsége, az idő semmiségei, a mindennapos kínlódások leltára között szinte túlvilági fényben látjuk őket. Televíziós portréfilmje (szövegét lásd: A költő nem tévedhet. In: Adok nektek aranyvesszőt. Magvető, 1979.) azokban a hónapokban készül, amikor naplóját írni kezdi. Almairól külön beszél. Kormos István kérdésére: ,Jvídyeneket szoktál álmodni?" Nagy László így válaszol: ,J(ülönféle különös dolgokat álmodok, hiszen az álom maga is kidönösség. Vannak szép, csúnya, rossz álmaim. Sokszor álmodtam már nagy és piszkos vízzel, zúg el alattam, csak egy kis ágacskába tudok kapaszkodni. Álmodok szépet is. Tíz évvel ezelőtt álmodtam egy nagy, bársonyos dombot. Barátommal, Vígh Tamás szobrásszal csúszkáltunk lefele, seggen. Többször megismételtük, igen vidámak voltunk. Legszebb álmom a repülés, márgyennekkoromban is repültem sokat." Rosszul aludt, altatókkal is csak keveset, hánykolódva sokszor. Álmait befolyásolta az időjárás - „Régen rosszakat álmodtam hó előtt." (75.11.20.); ,jKellemetlen idő, fülledt... Álmodtam szörnyüket, beleizzadtam." (76.VII.25.); - testi állapota - ,JVagy betegség előtt is alszom sokat. " (75. III. 19.); ,Abnomban fölkiáltottam, annyi sav jött a gégémbe -, persze az álom pohárból itatta. " (75.XI.19.); ,JRosszakat álmodtam, elfeledtem... Rettentő ideges vagyok, nyugtatót szedek. " (76. VII.17.) - és a versek megírásakor a munkaláz is. Sok esetben nem tudjuk, mi volt előbb, álom vagy vers, azt azonban biztosan mondhatjuk, hogy Nagy László költészetét nem érthetjük meg álmai ismerete nélkül. A napló mint álom-forrásanyag az egész életműre alkalmazható, hiszen egyazon lélek álmodik mindig. A naplónál régebbi verse az ÁLMAIM, VERÓ-EREKKEL. ,JDe miért cicázik hajam az Orionnal? Men álló helyemből felszállok meredeken. Csak a könyökömet szorítom oldalamhoz s már ökleimben minden hajtóerő. De zajtalan szállok fölfelé, függőlegesen... Látom X. Y.-t, x-re nyitott nyugágyon szétvetve a lába... Én tudok repülni, susogom. " Álom ez, ott van a naplóban, ,/lbnomban repültem, mégpedig Füst Milánnak... Most a levegőt markolásztam, úgy emelkedtem. Legyőztem a föld vonzását -mondtam. " (76.IV.16.) Nagy László álmai szimbólumforrásaként használhatjuk grafikai-festészeti hagyatékát is. (Utóbbit részben lásd: Szárny és piramis. Helikon, 1980.; Kísérlet a bánat ellen. Magvető, 1980.) Grafikai kompozícióinak főszereplője a ló, mely álmaiban is gyakori motívum. E szimbólum feloldására Jung egyik adatát alkalmazhatjuk. Jung szerint a ló, mint álomkép anya-szimbólum, archetípus (Dreams. Princeton Univ., 1974. p. 107.). Nagy Lászlónak A SZÜLŐHÁZ UDVARA vagy ANYÁMNAK című tollrajzain