Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)

GÖMÖRI GYÖRGY: Nagy László híre és művei angol nyelvterületen

Berlindnek erről az antológiáról írt és a New Hungarian Quarterly-ben megjelent recenciója kiemeli az abban szereplő „elsőrangú" fordításokat, így például A falak négyszögében Tony Connor-féle átültetését (NHQ, Winter 1984) A következő esszé, ami 1978 őszén jelent meg az oklahomai Word Literature Todayben, már a halott költőre emlékszik. Szerzője egyszersmind Nagy László fordítója is: Kenneth McRobbie. The Scorching Wind was his Religion: László Nagy (1925 - 1978) - vagyis „A forró szelet imádta" - az esszé címe, amelyben McRobbie elég részletesen beszámol a költő temetéséről Farkasréten, arról a gyászról, ami az ő érzése szerint nem csak a magyar költészetet, hanem az egész nemzetet érte. Közben, főként az 1973-as kötetből idézve néhány részletet, igyekszik Nagy László költészetét is bemutatni, s a cikk után közli a Hószakadás a szívre című kései Nagy László vers fordítását (Snowstorm upon the Heart). McRobbie úgy érzi, a túl korai halál mintegy „elvágta" Nagy László életművét. De így folytatja, ezekkel a sorokkal fejezi be megemlékezését: „De költészetét bizonyosan lényeges teljesítménynek fogják látni a huszadik század irodalmában. Ebben össze tudta egyeztetni a század közepén élő ember legfontosabb érzéseit: az érzékelhető változás szenvedélyét és az értelmes részvétet az emberanyag iránt, amely ki van téve ezeknek a változásoknak". (WLT, 52: 4, 541). A nyolcvanas évek elején újabb Nagy László versfordítások jelentek meg angolul, a magyar születésű amerikai költő Nicholas Kolumban Turmoil in Hungary (New Rivers Press, 1982) című gyűjteményében. Kolumban három Nagy verset fordított le, ezek közül az első, a Kiscsikó-sirató (Mourning a Foal) egészen korai, a másik kettő viszont (Ki viszi át... Kés) már az érett költő terméséből származik. A hosszú évek óta vajúdó reprezentatív magyar költői antológia, a Miracle Stag munkacímű Kabdebó-Makkai válogatott kötetbe Anthony MacFarlane (azaz Makkai Ádám) három újabb Nagy László verset tett be, amelyek közül az egyik A város címerének eléggé sikerült fordítása. (Lehet, hogy ez az antológia már 1996-ban megjelenik). De mint a kötet ideiglenes tartalomjegyzékéből látom, vannak Alan Dixonnak és Nigel Pierce-Smithnek is olyan Nagy László fordításai, amelyek közlésre alkalmasak lehetnek - ebben az estben össze kellene őket vetni a már meglévő Connor, McRobbie és egyéb fordításokkal, s a legjobbakat közölni közülük. Már csak néhány szót szeretnék szólni Nagy László elhunytának számomra személyes vonatkozásairól. Úgy éreztem, halálát meg kell örökítenem abban a közegben, amelyben élek - írtam hát róla egy nekrológot a Times-nak. Anélkül, hogy felkértek volna rá - de a nagynevű angol napilap azonnal leadta a szöveget. Mivel akkoriban még nem volt szokás kiírni a nekrológ-szerző nevét az angol lapokban (azóta ez megváltozott), így névtelenül hódoltam a Deres majális költőjének. Pár nappal később azonban meglepetés ért: egy szép fametszetet hozott a posta. Buday György, London közelében élő magyar grafikus készítette ezt a Nagy László portré-fametszetet egy akkor készülő, de azóta meg nem jelent magyar (Tábori-Kabdebó-Makkai féle) versantológia számára, ő küldte be a szerkesztőségbe, azzal a kéréssel, továbbítsák a Times-ban megjelent nekrológ szerzőjének. Levélben megköszöntem Budaynak szép ajándékát, ami ma is ott van dolgozószobámban, Nagy László magyar és angol nyelvű verseskötetei mellett. Verba volant, scripta (et picturae) manent.