Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)

GÖMÖRI GYÖRGY: Nagy László híre és művei angol nyelvterületen

Ennek a végül 1973 nyarára megjelenő A forró szél imádata (Love of the Scorching Wind) című kötetnek egyes nyersfordításait Kodolányi Gyulán kívül Hernádi Miklós és Kada Júlia készítették, de Tony Connorral egyedül én dolgoztam, míg a Kanada és Magyarország között ingázó McRobbicval (akinek magyar a felesége és ő maga is megtanult kicsit magyarul) mindannyian. A fordításokat Kodolányival együtt ellenőriztük, több alkalommal kikérve a költő véleményét is - emlékszem egy ilyen beszélgetésre Nagy Lászlóval egy Szent István körúti presszó teraszán, ahol arról faggattuk, beleegyezik-e abba, hogy Tony Connor kissé parafrazálja az egyik Nagy-vers néhány befejező sorát (a Vonításokról volt szó. Nagy László nagyon engedékenynek mutatkozott, pontosabban felhatalmazta az angol fordítót, változtasson úgy, ahogy az „a legjobban jön ki az angolban". Ami a fordításokat illeti, azok általában jól sikerültek. Volt néhány kiugróan „erős" vers a Connor-anyagban - a már említett A falak négyszögéhen meg a A fekete fűik, ahol Connor nemcsak a vers képeit, hanem még a kocsirobogás ritmusát is át tudta menteni az angolba - és McRobbie fordításai között is voltak jólsikerültek. Itt meg kell jegyeznem, hogy időközben Edwin Morgan, a kitűnő skót költő is lefordította A vasárnap gyönyörét (meg is jelent a New Hungarian Quarterly-ben, de mi nem akartunk eltérni a kötet összeállításának kezdetén lefektetett elvektől, s így inkább McRobbie fordítását használtuk, annál is inkább, mert Morgan rengeteg más mindent fordított magyarból, s nem érezte úgy, hogy „mellőztük" McRobbie előnybe részesítésével. Még a kötet lezárása előtt volt egy pillanat, amikor harcolni kellett azért, hogy úgy, olyan formában jelenjen meg, ahogy mi, a szerkesztők elgondoltuk. (Erről nem számoltam bc az Alföld 1988/9. számában megjelent esszémben, ahol a kötet megjelenésének körülményeit ismertetem.) Nevezetesen a Corvina akkori igazgatóhelyettese, vagy osztályvezetője kifogásokat emelt előszavam és a jegyzetek bizonyos kitételei ellen. Kifogásolták például, hogy az előszóban azt írtam: [Nagyj „szocializmusa elsődlegesen nem társadalmi, vagy gazdasági szempontokon alapul. Motivációja erkölcsi, amennyiben számára [ez az eszme] bizonyos emberi értékek legteljesebb megvalósítását képviseli". A Corvinánál rendezett másfélórás megbeszélésen körömszakadtáig védtem ezt a mondatot - meg is jelent így a kötetben. A másik kifogás Nagy Lászlónak a kollektivizálással kapcsolatos verseire vonatkozott A Rokonaink arcából kiderül, milyen fájdalmakkal járt a parasztság részére a falu szövetkezetesítése. A Corvina emberének ez sem volt ínyére, pedig ezt úgy éreztem nem lehet, nem szabad elhallgatni az angol olvasó elől. Kodolányi Gyula is jelen volt ezen a megbeszélésen és kettőnk ragaszkodása az eredeti szöveghez végül is sikerrel járt. A szép kiállítású, a borítólapon Nagy László képét bemutató oxfordi kötetnek meglehetős kritikai visszhangja volt - de nem Magyarországon, ahol tudtommal egyetlen kritika sem jelent meg róla. Viszont Angliában a Times Literary Supplement-től a (The) Guardian-on át a kisebb irodalmi folyóiratokig, számos lap foglalkozott vele; az Egyesült Államokban is jelentek meg kritikák (Books Abroad, Choice) és a kanadai szlavisták lapja a „Canadian Slavonic Papers" is foglalkozott a