Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)

DONKA NEJCSEVA: Nagy László és a bolgár népköltészet

kaszája" verssor nagyszerűen hangsúlyozza a finom humort, amelyet a dal csattanója tartalmaz. A hősi énekek hosszú költó'i hagyomány eredményei. Virágzásuk a XIV-XV. századra tehető és három korszak vonásait viselik magukon: a nemzetségi társadalom és a korai feudalizmus mitikus értelmezését, a törökök elleni harcot és a rabság későbbi évszázadainak életkörülményeit. Érdemes megemlítenünk Nagy László fordítói módszerének egyik fontos vonását, amelynek során átültetéseiben felerősíti az amúgy is jelen levő tendenciát és a régi mitikus képzeteket magas művészi értékekkel rendelkező metaforává alakítja. Jó példa erre a Székely gyerkőc és Latinszki király című ének. Az énekben találkozunk a hősök párválasztásának motívumával, ami a népi eposz egyik klasszikus témája. Krali Markó fiának, Székely Gyerkőcnek számos hőstettet kell véghezvinnie, hogy elnyerje mátkája kezét: meg kell birkóznia a fekete Szerecsennel, be kell bújnia az égő kályhába, el kell hoznia a sárkány őrizte aranyalmát. Nagy László fordítása csupán két sorral rövidebb az eredetinél és 206 sorból áll. A költő széttöri azokat a sztereotip formulákat, amelyek jelentős szerepet játszanak a képek és a kompozíció megformálásában. így hasonlatai, állandó jelzői, ismétlései újszerűen hangzanak. Például a négyszer ismétlődő „mentek, csak mentek" sor Nagy Lászlónál is négyszer hangzik el a következő módon: „Elnyargalnak, messze tündökölnek", „Úszik a ló fekete habokban", „Úsznak, úsznak, a part felé törnek", „Úsznak, úsznak taréján a habnak". Elkerülvén az ismétlődések nagy részét, mint fent is látható, a fordító igen csak „hűtlenné" vált az eredetihez. Arra gondolván, hogy az ilyen típusú ismétlés nem gazdagítja az éneket, mivel az előadó számára egy sajátos pihenés szerepét tölti be, készek vagyunk „felmenteni" a költőt nemes törekvéseiért. A mechanikus ismétlődés helyén újonnan alkotott soroknak az a szerepük, hogy más oldalról is megvilágítsák a feszült helyzetet és a veszélyt; szüntelenül az eseményekből adódnak, általánosítván azokat. Egyéb momentumok esetében, annak ellenére, hogy a műfordító nem szakít az ismétlés szerepét betöltő sajátos konstrukcióval, a szavak szerveződése olyan, hogy a magyar nyelv játékosságának, zeneiségének felel meg és csatasorba állnak a köznyelv kifejezőeszközei: (Eleget ettünk, eleget ittunk, eleget ittunk a nagy örömre, Készítsd nekünk lányodat, Angelinát.) (Angelov, 201.) Nagy László fordítása: Ittunk, ettünk, eleget mulattunk, Koccintgattunk a jó egészségre, Angelinát ím, add ide végre!