Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)

DONKA NEJCSEVA: Nagy László és a bolgár népköltészet

Költői megérzésének birtokában a fordító rájött a képi rendszer tömörítésének és kitöltésének szükségességére, megőrizvén a képek esztétikai realitását. Nem arra törekedett, hogy a bonyolult képi kombinációk, a szokatlan hasonlatok és a finom jelzői építmények révén saját képzeteit, koncepcióját és hitvilágát ránk „erőltesse". A költő-műfordító tudja, hogy a népdal éppen eszmei-képi anyaga és a költői általánosítás révén nő túl az idő történelmi keretén, mely között létrejött. Különös erővel vonatkozik mindez a bolgár népdalokra. Éppen ezért a költő fő törekvése a dalok gazdagságának, fantáziadússágának, poétikájának lehető legteljesebb kibontása. A Székely Gyerkőcről szóló énekben az alábbi sorok minden eposz-fordító számára szép nyeremények lehetnek: „Kilépdel a szép, sima udvarba", „Tessékeli a magas dívánhoz", „Mulatozás, király elég volt már, / A menyasszonyt megadhatod immár!", „Vörösödik a kemence szája" stb. Mély meggyőződésünk, hogy ilyen sorok csak a magyar folklórhagyománnyal való szoros kapcsolatban születhettek. Egy másik momentumban, ahol Székely Gyerkőcnek a „kormos Szerecsen" fölött aratott győzelméről esik szó, érezhető a fordító személyének jelenléte: (És elesett a fekete szerecsen. Szekula Gyerkőc megragadta, megragadta derekán, és övig földbe vágta.) Nagy László fordítása: Ledöndül a Szerecsen a földre, Székely Gyerkőc a földre döntötte, Derekán az övet úgy elkapta, Hogy a föld is megdöndült alatta. Az átültetett sorok szemmel láthatóan magukon viselik Nagy László egyéni tehetségének jegyeit. Az új asszociációkkal gazdagított vérbő ige, a föld döngéséről szerkesztett új momentum képletesen érzékelteti a hős felsőbbrendűségét, és mindez egyedül a fordító érdeme. (...) Olyan költő, mint Nagy László, tudja, hogy népdalok fordítása során, ha hű kíván lenni az énekhez, kénytelen a hagyomány legszebb tulajdonságait feltárni. Közelítésmódja a szakember közelítésmódja, aki ahogy a bolgár közmondás mondja, nem akarja „kivájni a szemét, ahelyett, hogy kifestené a szemöldökét". Nagy László tudását, képességeit és tehetségét alárendeli a feladatnak, mert biztos a népdal művészi értékében és költői erejében. A népdalénekessel ellentétben az eseményeket természetesebben fogja fel, beavatkozása érezhetőbb. A népdalénekesnek be kellett tartaniok a kor diktálta követelményeket, Nagy Lászlónak azonban az új idők követelményeire kellett ügyelnie. Ezenkívül azt is tudta, hogy a dallamtól megfosztott éneknek tartalmával, líraiságával kell helytállnia. Fennáll a veszélye annak, hogy irodalmi átdolgozást nyújt a magyar olvasónak, de úgy tűnik, hogy éppen ez az