Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)

JUHÁSZ PÉTER: Nagy László és a bolgár népdal

értelmi hangjához közelíti. Ezt a dilemmát a költő úgy oldotta lel, hogy a logikai szférát is képi szférán keresztül fejezi ki. Igéi nem csupán értelmünkhöz szólnak, hanem az érzékelés elemi rétegein át nyomulnak tudatunkba. „Lezuhant a fekete szerecsen" nála: „Ledöndül a Szerecsen a földre." 11 Ebben az igében egyszerre van benne a ledől (tárgy, főleg építmény vagy fa, álló helyzetéből egész tömegében, illetve hosszában a földre dől, esik) és döng (föld, padló tompán visszhangzik, tompa hangot adva reng, dübörög). S e két fogalmat az olvasó egyszerre érzékeli, egyszerre fogja fel, s nemcsak értelmével, hanem érzékszerveivel is, szinte az egész lényével. Szókapcsolataiból is erőteljes képi érzékletesség árad. „A föld végéig hallatszottak a hangok" nála „Földeken át nyilallott a sírás." L Nincs még egy költőnk, aki ilyen költői többlettel cserélte volna fel az eredeti szöveg hallatszik igéjét. Nagy László ezzel az igéjével és szókapcsolatával is arra készteti olvasóit, hogy amit mond, amiről beszél (a sírás terjedéséről), azt ne csak értelmükkel fogják fel. A nyilallik szó először mindenkiben az ige első jelentését idézi fel, azt, hogy testrészben, főleg légzés vagy hajlás közbea hirtelen hasító, szúró, húzó jellegű, éles fájdalom keletkezik. Miközben felidézzük a szó érzékszerveink által talán többször is felfogott és agyunkban elraktározott első jelentését, értelmünk felfogja második jelentését is, azt, hogy nyílsebesen halad, teijed, fut, száguld, mint a nyíl, amelyből a szó ered. Negyedszer: többé-kevésbé módosította a lefordított szöveget, hol megrövidítette (két sort összevont vagy néhány sort elhagyott), hol megtoldotta, hol csak egyes részei helyébe tett újat, neki tetszőt. A Székely gyerkőc és Latin(szki) király hősi ének nála 207 sor helyett 201 sor, mert néhol két sort összevont. A hét király és a Szerecsen-bcn még nagyobb az eltérés, a magyar változat 46 sorral rövidebb. Itt a költő már nemcsak összevont, hanem egész sorokat, néha öt-hat sort is elhagyott. Művészi tömörítésre, két-három sor összevonására a költőt a magyar és a bolgár nyelv közötti különbség késztette. A bolgár nyelv analitikus nyelv (a szavak közötti kapcsolatot a mondatban nem a szavak ragozott alakjai, hanem segédszavak, szórend stb. jelzi), a magyar pedig szintetikus nyelv (a szavak közötti kapcsolatot a mondatban főként maguknak a szavaknak a ragozott alakjai jelzik), ezért fordításban minden egyes sor, a legfontosabb fordításban is, egy-két szótaggal rövidebb. Nagy Lászlónak választania kellett: vagy állandóan összevon két sort, vagy szinte minden egyes sorba, pusztán a versmérték kedvéért, beír egy-két töltelékszót, főleg jelzőt. Nagy László mindkét lehetőséggel élt. A Székely gyerkőc és Latin (szki) király-bán például, amelynek 207 sorát csak hat sorral rövidítette le, szinte minden egyes sorban találunk egy töltelékszót: ül a magas díványon helyeit: fenn ül a magas díványon; írás esik a vállára helyett: égből írás esik a vállára; Aj, te, uram, Markó helyett: Aj, te uram, édes uram; Krali Markó helyett: híres Krali Markó; ifjú leánya helyett: édes egyszülött leánya; két ifjú helyett: két ifjú gyermek; feleségem helyett: édes feleségem; siess helyett: siess hamar, selymet helyett: legsuhogóbb selymet; nyergeltem helyett: nyergeltem azonnal; öltözteti helyett: öltözteti hamar; elold