Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)

JUHÁSZ PÉTER: Nagy László és a bolgár népdal

Hasítsd fel selyemingem, hasítsd fel selyemingem, csak tárd ki, tárd ki, tárd ki szívem, csak tárd ki, tárd ki, tárd ki szívem. Ha élek, veled éljek, ha élek, veled éljek, ha égek, égek, égjek el éned, ha égek, égek, égjek el érted.

7 * Nagy László a tolla alól kikerülő minden egyes sort saját képére és hasonlatosságára formált. Ez nem bűn. Hiszen az Isten is saját képére és hasonlatosságára formálta az embert. S ezt még senki sem vetette szemére, de azt sem mondta még senki, hogy Isten az embert porból fordította. Annak bizonyítására, hogy amit Nagy László csinált, az sem egyszerű műfordítás, az eddigi idézetek mellett, amelyek talán félreértéseken alapultak (Nagy Lászlónál ugyanis mindig ott találjuk a legzseniálisabb megoldásokat, ahol valamit nem értett meg), elég a Fehér szél támad két utolsó sorát összevetnünk az eredetivel. Kojto ni nazi zsivi razdeli, da go razdeli csernata csuma! H Szó szerinti fordításban: Aki minket élve elválaszt, Válassza el a fekete pestis! Nagy Lászlónál viszont: Aki kettőnket egymástól eltép, Fekete dög\'ész tépje ki lelkét! ' * (E költemény születésére így emlékezik Sebő Ferenc a Bulgáriában kiadott Szokolova peszen - Sólyom-ének című hanglemez kisérő szövegében: „A későbbi Sólyom-ének dallamát egy Martin Györgytől kapott kazettáról írtam le. Ez a felvétel egy nemzetközi néptáncfesztiválon készült, a nézőtérről. Rossz hangminősége miatt a szövege teljesen érthetetlen volt, így ezt a dalt nem lehetett a többihez hasonlóan lefordítani. Nagy László, mikor látta, hogy mennyire szeretném ezt az éneket is a műsorba tenni, megsajnált, és megígérte, hogy majd ír rá szöveget, amivel énekelhetjük. így született meg a Sólyom-ének - Dilmano, Dilbero -, mely aztán a kötetbe kerülve a Kórus címet kapta." Lásd még Berek Katalin emlékezését kötetünkben. A szerk.)