Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)

ARATÓ LÁSZLÓ: A befogadás kérdőjelei és lehetőségei (Nagy László tanítása a középiskolában)

vázlat helyett vagy mellett egy-két motívum vizsgálatára összpontosítanunk, hiszen az „egésszel" úgysem foglalkozhatunk komolyan. Lehet ez a tavasz, május és az ezzel szembenálló tél, zúzmara, dér, jég motívumkör. Természetesen adódik az apa, az anya, a szerelem, a tűz vagy a virágok-növények motívumköre is. Tarján Tamás nyomán haladva középpontba állíthatjuk a ráébredés vagy a kisded, Pomogáts Béla nyomán a ló motívumát is. A ráébredés-motívumtól aligha választható el az álom, szivárvány, délibáb motívumkör. A „motívum-lista" sok irányban bővíthető, kiegészíthető, átrendezhető, szerepe csupán az, hogy a költővel való ismerkedés Ariadne-fonalául szolgáljon. A motívumvizsgálat csoportos projektmunka keretében folyhat, s így végül akár több motívum közös megbeszélésére is sor kerülhet. Én talán az anya, a szerelem és a szobor csak részben összefüggő motívumhármasát állítanám a középpontba. Az Anyakép és a Ha döng a föld elemzése nyomán megbeszélhetjük Nagy Lászlónak az archaikus-népi örökséghez való viszonyát, plebejus elkötelezettségét, s ennek mitikus áthangolását. Azt a törekvést, hogy a modernizációt elfogadva szeretné átmenteni az iszkázi világ szigorú erkölcsi-közösségi normáit az új világ (?) „túlsó partjára". Szélesebb háttérként e motívum vizsgálata során természetesen még számos verset számba kell venni - mindenekelőtt a Rege a tűzről és jácintról című hosszú éneket és a Műtét anyánk szemén című kései félhoszszú költeményt. A szerelem jelentéstartalma - ahogy ez már a Ki viszi át a szerelmet című versből is kiderül - nyilvánvalóan jóval tágasabb Nagynál, mint amit a szó szótári jelentése magába foglal. E tágasabb jelentéstartalom feltárása egy hosszabb tanulmányt is megkívánna. Úgy hiszem, hogy a sokféle jelentés közül az egyik - a termékenységen keresztül - az újat teremtés, az alkotás. így lesznek a Menyegző ifjú szerelmesei - többek között - a szebb jövő, a szabadság szülte rend utópisztikus eszméjének szimbólumai is. A szobor-motívum egyik jelentése a valóság és eszme szétválása, egymástól való elidegenedése lesz, egy ezzel összefüggő másik talán a szilárdság, a hűség. Nem célszerű ezt a hevenyészett és előrebocsátott vázlatos végeredményt további utalgatásokkal jelezni, talán csak annyit érdemes még megemlíteni, hogy a három motívum Nagy László egy kevésbé közismert, de összefoglaló érvényű rövid versében kapcsolódik össze, így hát e vers, a Zénóra, fejlövés lehet a vizsgálódás kiindulási vagy zárópontja. Bronznő a rendezetlen téren, szélfútta hó a köldökében, alkoholisták mint hamis borhoz ragaszkodnak a havas szoborhoz: nőhöz, anyához, édes hazéúioz, toprongyból s lángból mind cicomát hoz, mind fejlövéses, tudata vérzik, estükben is a szobrot becézik, de az csak áll az időben tétlen, szélfútta hó a köldökében.