Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)

ARATÓ LÁSZLÓ: A befogadás kérdőjelei és lehetőségei (Nagy László tanítása a középiskolában)

, írató -fasz/ó f/n/tannóetó ezüstben például az Ajándék című vers esetében -, de a Medvezsoltár „űri ringlispilen" ülő „csillagkép-testvéreinek" kezében levő „örök nyalóka" bizony a tanár gyomrát is megüli. Hogyan lehet mégis közel vinni a kilencvenes évek középiskolásaihoz Nagy László költészetét? Egyrészt az ő befogadói hangoltságukhoz közelebb álló versválasztással. Hiszen nem minden Nagy-versre jellemző a mitizáló személyesség, és sokakra erőteljesebben, elevenebben hatnak Nagy dalai (az Adjon az Istentől a Kómsig, Az én is drága, te is drágáig), vagy rövidebb versei, mint a hosszú énekek. Másrészt Nagy személyiségének ma is sugárzó varázsával, amelyet a hanglemez és főleg a videokazettán is elérhető portréfilm szerencsére megőrzött. Nagy László a mai tankönyvben Nagy László költészetének tárgyalására az uralkodó kronologikus-irodalomtörténeti tananyag-elrendezésnek megfelelően a középiskola utolsó évének második félévében kerül sor - már ahol egyáltalán sor kerül rá. A 45 utáni magyar irodalom általában mostohagyermeke a magyartanításnak, a legtöbb tanár itt hozza be a tananyag túlzsúfoltságából adódó, szinte szükségszerű lemaradását. Szerintem ezen az alaphelyzeten változtatni kellene, de hogy hogyan, arról majd később. E mostoha helyzeten belül Nagy László költészetének tankönyvi sorsa viszonylag kedvező: Madocsai László kitűnő tankönyvében ő azon három költő egyike - Weöres és Pilinszky a másik kettő -, aki hosszabb önálló fejezetet kap. (A könyv korábbi kiadásaiban Illyés, Vas és Juhász Ferenc is önálló fejezettel szerepelt.) A tankönyvfejezet pályaképet vázol, árnyaltan - elismerően, s egy-egy ponton enyhe kritikával - mulatja be e költészet állandó és változó poétikai sajátosságait. A bemutatás elsősorban Kiss Ferenc tanulmányaira támaszkodik, de Bori Imre és Szilágyi Ákos megállapításaiból is merít. Részletesen elemzi a Ki viszi át a szerelmet, a József Attila!, a Menyegző és a Versben bujdosó című költeményeket, rövidebben jellemzi a Vállamon a bárányos éggelt, a Gyöngyszoknyát, a Regét, A forró szél imádatát és a Zöld Angyalt. A szöveggyűjteményben az említett rövidebb versek, a Menyegző és a könyvben nem elemzett Himnusz minden időben és Az Országház Kapujában, 1946 kapott helyet. A tanítás gyakorlatában - információim szerint - leginkább a Menyegző, a József Attila! és a Ki viszi át elemzésére szokott sor kerülni, az általános iskolában sokan tanítják még a Tűz című himnikus dalt. Néhány lehetséges közelítés Véleményem szerint Nagy László költészetének és általában az újabb magyar irodalomnak a középiskolai jelenléte erősödhet, ha a tanterv és a tanár ki-kilép a kizárólagosan kronologikus elrendezés keretei közül. Erre többféle - radikálisabb és óvatosabb - lehetőség is adódik.