Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)

BORI IMRE: Jegyzetek Nagy László költészetéről

1955-1965 között írt s Vénigató tündér cím alá sorolt versek élén áll, ilyen módon mintegy a megírás és a közreadás közötti idő fesztávolságát is érzékelteti. Joggal e költemény vezeti be azokat a verseket, amelyekben már a remény elve mozdul, a visszaperlési szándék fogalmazódik meg. Nem állítások a versmondatok itt még, hanem kérdések vannak a versben - tizennégy sorban kilencszer hangzik fel a „ki" és a „kicsoda" -, mintegy nyomatékosítva a vállalt költői szerep nagyságát, fontosságát, szépségét és tragikumát egyszerre. Mi lesz a világgal, ha ő, a költő, elnémul? Pontosabban: ha elmerül a létezés vizében? Ez az őselemrc játszó képzet vezeti be és zárja le a verset. Az első sor puritánabb módon csak a lemerülés látványát erősíti meg, míg a záró két sor láttató erejével a hétköznapi élettapasztalatból, a veszélyeztetettség és menekülés fogalomköréből építi fel a költői képet: S ki viszi át fogában tartva a Szerelmet a túlsó partra! A természet védekező, a gyermekét mentő állat heroizmusára apellál tehát, hiszen nyomósítja az első sorban leírtat az ismétléssel a tizennegyedik sorban. A képzetek pedig fokozatokat mutatnak: tücsök-hegedű; deres ég; szivárvány; sziklacsípők; falba merevedett hajak; vérerek; katedrálisok. Mozdulatlanság-látványokat sorakoztat fel, hogy azután a két ellentétes irányú mozgásképzet következzék: a lecsapni akaró keselyűé és a folyót átúszó állaté. Itt van a sokat idézett két sor: S dúlt hiteknek kicsoda állít káromkodásból katedrálist ? A Versben bujdosó pedig az 1967 és 1973 közötti időben keletkezett versek ciklusában található. Csak a kötet kompozíciója szerint záróvers, Görömbei András szerint „archaikus szerepvers" is. Most a kérdések helyett állítások sorakoznak a versben. Új változata ez a vers annak, amit Ady egykoron úgy mondott, hogy Párizs az ő Bakonya. Nagy László Bakonya a vers - menedéke és fedezéke, egyúttal egész világegyeteme is. Ahogyan a v-vel alliteráló s ilyen módon a vers v-jére asszociáló sorokban írta: belül véredtől, véred vasától hártyáid azúr ablakai közt káprázatos világ a vemhed s vétked, men ott ragyog igazi nap, versben bujdosó haramia vagy Más: A magyar költészet útjain járóknak előbb vagy utóbb találkozniuk kell a népköltészettel a XX. században is. Találkozott Nagy László is - előbb a műfordító, majd pályájának utolsó évtizedében a költő. Műfordításainak vaskos kötetét teszik ki a