Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)

SÜMEGINÉ TÓTH PIROSKA: Nagy László címadási jellegzetességei

Nagy László magyarázatát idézve: „Ahogy a hétköznapok áradatában pirosul az ünnep, éppúgy kiválik a vers a köznapi csevegések, pletykák, sírások, üzleti mézesbeszédek, diplomáciai híradások szmogjából..."

8 Tulajdonnév is kevés van címeiben - az előfordulók közös jellemzője, hogy nem a történelmi, hanem a szellemi cselekvés hősei, vagy velük is mitikus világban járunk: BARTÓK, BAGOLY ASSZONYKA. Határozott tendenciát mutat a szavak eredete is: az egyszavas címekben 91,5% az alapszókincs tagja, 8,5% az idegen szó. Ez utóbbi az összes címben 2,4%, míg Simonéban 3,7, Pilinszkyéiben pedig 17,5%. Nagy László kerülte, ösztönösen elhagyta, korlátozta az idegen szavak használatát. Neveltetés, élménykör, ihletettség egyaránt indokolja ezt, illetve a címekből is ezekre következtethetünk. Jellegadó a szavak belső szerkezete is. Egyszavas címeiben egyszerű szó 54,5%, összetett szó 45,5%, összes címében ez 17,4%-ra módosul, ám még így is magas. Pilinszkynél 16,8%, Simonnál 21,1%, de mindkettőjüknél rögzült, már szótárral szentesített szerkezetek. Nagy László összetételei egyéni lelemények, szerkezetük és szemantikai jellemzőik szerint igen változatos képződmények, tipikusak a metaforikus-metonimikus komplex képet alkotók (ARANYPÉNZ-TÉRDŰ). Ez egész líráját, alkotói módszerét jellemzi, s címadási technikájában is megjelenik: „Képzeletműködésében kimutathatók az antropomorfizáció egészen ősi formái, a mágikus látásmód archaikus nyomai."

1 A többelemű, szerkesztett mondategységek a Pilinszky 2,5%, illetve a Simon 7,7%-os tőmondatával szemben Nagy László címeiben 17,4%-ot tesznek ki, s összetett formációkat mutatnak. Gondolhatunk e címtípusnál a költő játékos kedvére is, ami mindvégig az elkomoruló élet és életmű kísérője. S talán megállapítható, hogy a sürgető megragadás, kimondás vágya sarkallja, az olvasót így már a címmel bevonja világába. Az erőt jelzi a névelőhasználat is e cím-mondatokban. Határozatlan névelő összesen 6 van; a határozottakat pedig igen hajlékonyan, több funkcióban alkalmazza: utalószó értékű, konkretizál, általánosít vagy szimbólummá emel, hiátusa sejtelmes légkört teremt. A mondatszerkezetek gazdag variációira egyetlen példa: ÉN IS DRÁGA, TE IS DRÁGA. Fájdalmas játékossága a párhuzamos, ismétlő szerkezetekből adódik, ami lehetővé teszi az állandó alany-állítmány váltást, hiszen értelmezéstől függ, hogy a két kötőszó köré írt névszó, illetve névmás melyik-melyik funkcióban áll, s ehhez társul még a „drága" kétszófajúsága. A szoros szerkesztettség, a zárt összefüggés-háló az életmű jellegzetessége, s a címek is ezt bizonyítják. Ezek zöme, 82,5%-a ugyan hiányos szerkezetű mondategység, ám nagy részük, 309 cím! a vers szövegébe ágyazottan visszatér, így mintegy kiegészül, grammatikai minősége is meghatározódik. Szerkezetük egységes; négy jól elkülönülő csoportjuk: a) mellérendelők - antonimikusak, meglepő társításúak, archaizálok: ÉG ÉS FÖLD; VIRÁGOK, VESZÉLYEK; ARANY ÚR; AZ ŐSZIKÉK MEG ÉN b) alárendelők - meghatározó tagjuk a szín-megnevező melléknév, időrögzítő, szinesztéziás: EZÜST, PÜNKÖSDI, PITYERGŐ-BÁRSONY