Botka Ferenc szerk.: „D. T. úr X.–ben”. Tanulmányok és dokumentumok Déry Tiborról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 4. Budapest, 1995)

POMOGÁTS BÉLA: Élet a zsarnokság szorításában (A „Niki" című regényről)

némaság és képmutatás, a vezetés körében meghonosodott cinikus közöny, amely nem vesz tudomást az egyszerű emberek megpróbáltatásairól. A feszültségek között vergődő, válságos társadalmat azonban úgy ábrázolja az író, hogy elkerüli a harsány színeket, a „leleplező" publicisztika közhelyeit. A regény művészi hitelét a tartózkodás, az irónia és a tragikus érzés szerves egysége, az ábrázolás arányossága és ökonómiája teremti meg. A kisregény úgynevezett „szerzői elbeszélés", vagyis a történet krónikása, mesemondója beszéli el a cselekményt, jellemzi a szereplőket és kommentálja az eseményeket. Ez a szerző magával az íróval azonos, mint ahogy az Ancsa házaspárnak tulajdonított gondolatok is Déry Tibor gondolatai. Ezek az írói kommentárok - az ember és az állat viszonyáról, a természet értékeiről, a szabadság fontosságáról és hiányának gyötrelemiről, a kiszolgáltatottság elviselhetetlenségéről és a szeretet vigasztaló erejéről - minduntalan átszövik és megszakítják az elbeszélést. A cselekmény és az esszészerű kommentár váltakozása bizonyos belső ritmust ad a szövegnek: a történelem- és erkölcsbölcselet magaslatára emeli a leszűrhető tanulságokat. Az írói jelenlétet erősíti meg a szövegnek az a sajátossága is, miszerint a kisregény alig foglal magába párbeszédeket, vagyis a regényszereplők közölnivalóját, felismeréseit és következtetéseit szinte mindig úgynevezett „függőbeszéd" /mások szavainak nem szószerinti idézése/ és szinte sohasem „egyenes beszéd" /mások szavainak szószerinti, idézőjelben történő idézése/ adja elő. „Egyenes beszéd" párbeszédes alakban csupán a történet záradékában fordul elő, midőn a rabságból hazatérő mérnök elmondja, hogy sem bebörtönöztetésének, sem szabadlábra helyezésének indokait nem közölték vele. Egy elbeszélő hagyomány Déry Tibor „kutyaregényt" írt, s vállalkozásának kétségkívül volt személyes háttere. Az ötvenes években fogadta magához a Niki nevű foxikutyát, amely aztán az író és a család kedvence lett (Déry igen sok fényképen kutyájával együtt látható). 1953-ban Niki kölyköket hozott világra, s az író már ekkor azt tervezte, hogy kedvencének alakját valamilyen epikai munkában örökíti meg: ez született meg végül is a kisregény megírásával. Az 1957-es esztendő elején Déry Tibort őrizetbe vette a Kádár-kormány politikai rendőrsége, majd hosszú börtönbüntetésre ítélték, és mintha az élet igazolni akarta volna az irodalmat, Niki kutya 1957 őszén, viszonylag fiatalon, elpusztult. Déryvel kíméletből csak később közölték a szomorú hírt, erről 1968-ban írott ítélet nincs című önéletrajzi regényében számolt be. A kutyatörténetben szerepet kapó megfigyeléseknek, leírásoknak tapasztalati forrása és hitele van, kisregényével Déiy ugyanakkor egy nagymultú tematikus