Botka Ferenc szerk.: „D. T. úr X.–ben”. Tanulmányok és dokumentumok Déry Tiborról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 4. Budapest, 1995)

POMOGÁTS BÉLA: Élet a zsarnokság szorításában (A „Niki" című regényről)

temetésben, a Téglafal mögöttben, a Vendéglátásban és a Szerelemben. Midőn Déry a zsarnokság által okozott politikai torzulások és az általa bevezetett iro­dalompolitikai módszerek ellen lépett fel, egy demokratikus és humanista bal­oldali eszmeiség követelményeit kívánta érvényesíteni. Minél inkább napvilágra kerültek a Rákosi-féle vezetés bűnei, annál jobban érlelődött benne a tiltakozás és változtatás vágya. Gondolkodása és tevékenysége annak az embernek a mo­rális drámáját szólaltatta meg, aki ragaszkodik a szocialista ideálok jegyében alakítandó társadalom humanisztikus küldetéséhez, hiszen ő maga is egy üyen társadalomról álmodott, ugyanakkor elborzad attól az önkénytől, amelyet a kormányzásban kell tapasztalnia. A gazdasági romlás, az önkényeskedés, a pártvezetők személye körül kierő­szakolt kultusz végképp elidegenítette a diktatórikus berendezkedéstől és a kormányzattól, ezzel együtt hallotta meg a valóságos helyzet megismerésének és a felismert igazság megfogalmazásának parancsát. „Ellentéteimből - írta 1956 tavaszán Útkaparó című publicisztikai válogatásának bevezetőjében -, melyeknek fojtása néha fájdalmasabb egy gyilkosságnál, egyre "világosabban oldódik ki egy nagy tanulság: az író mindenkinél jobban kötve van az igazság­hoz." A kommunista párt politikájának nyilvános bírálatát nem minden belső harc nélkül vállalta, mégis úgy érezte, lelkiismerete követeli meg a szembesze­gülést. Ennek a lelkiismereti drámának volt eredménye a Niki is. A kisregény mutatta be összefoglaló módon az író közérzetét és a korszak terhes atmoszfé­ráját; az ábrázolás intenzitásában fejezve ki egy különleges történelmi szituá­ció lényegét. Regény és valóság Déry Tibor műve látszólag egy foxikutya élettörténetét mesélte el attól kezd­ve, hogy a kutya gazdára talált, egészen keserves és korai pusztulásáig. Az ál­lat sorsának fordulatai mögött azonban ott pereg egy család, sőt az ország tör­ténete. Ancsa mérnök, Niki gazdája, a soproni bányászati akadémia tanára, majd egy államosított nagyvállalat igazgatója régi kommunista, s önfeláldozó lelkesedéssel vesz részt az országépítés nagy művében. Tisztessége, elvi kérlel­hetetlensége azonban nem bizonyult jó tőkének, személyi bosszú következté­ben, minthogy felfedezte és megtorolta egy enyveskezű „munkáskáder" vissza­éléseit, egyre méltatlanabb munkakörökbe, végül börtönbe keiül, s csak hosszú évek szenvedései után szabadul, éppen akkor, midőn kutyája elpusztult a szek­rény alatt. Az ő sorsából, valamint a regény mellékszereplőinek: az Ancsáné la­kásába beköltöztetett munkásnak vagy a mérnök régi bányász barátjának tör­ténetéből a kommunista diktatúra korszakának alapvető politikai és erkölcsi konfliktusai bontakoznak ki. Elsősorban a fokozódó önkény példái, az országos

Next

/
Oldalképek
Tartalom