Botka Ferenc szerk.: „D. T. úr X.–ben”. Tanulmányok és dokumentumok Déry Tiborról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 4. Budapest, 1995)
POMOGÁTS BÉLA: Élet a zsarnokság szorításában (A „Niki" című regényről)
temetésben, a Téglafal mögöttben, a Vendéglátásban és a Szerelemben. Midőn Déry a zsarnokság által okozott politikai torzulások és az általa bevezetett irodalompolitikai módszerek ellen lépett fel, egy demokratikus és humanista baloldali eszmeiség követelményeit kívánta érvényesíteni. Minél inkább napvilágra kerültek a Rákosi-féle vezetés bűnei, annál jobban érlelődött benne a tiltakozás és változtatás vágya. Gondolkodása és tevékenysége annak az embernek a morális drámáját szólaltatta meg, aki ragaszkodik a szocialista ideálok jegyében alakítandó társadalom humanisztikus küldetéséhez, hiszen ő maga is egy üyen társadalomról álmodott, ugyanakkor elborzad attól az önkénytől, amelyet a kormányzásban kell tapasztalnia. A gazdasági romlás, az önkényeskedés, a pártvezetők személye körül kierőszakolt kultusz végképp elidegenítette a diktatórikus berendezkedéstől és a kormányzattól, ezzel együtt hallotta meg a valóságos helyzet megismerésének és a felismert igazság megfogalmazásának parancsát. „Ellentéteimből - írta 1956 tavaszán Útkaparó című publicisztikai válogatásának bevezetőjében -, melyeknek fojtása néha fájdalmasabb egy gyilkosságnál, egyre "világosabban oldódik ki egy nagy tanulság: az író mindenkinél jobban kötve van az igazsághoz." A kommunista párt politikájának nyilvános bírálatát nem minden belső harc nélkül vállalta, mégis úgy érezte, lelkiismerete követeli meg a szembeszegülést. Ennek a lelkiismereti drámának volt eredménye a Niki is. A kisregény mutatta be összefoglaló módon az író közérzetét és a korszak terhes atmoszféráját; az ábrázolás intenzitásában fejezve ki egy különleges történelmi szituáció lényegét. Regény és valóság Déry Tibor műve látszólag egy foxikutya élettörténetét mesélte el attól kezdve, hogy a kutya gazdára talált, egészen keserves és korai pusztulásáig. Az állat sorsának fordulatai mögött azonban ott pereg egy család, sőt az ország története. Ancsa mérnök, Niki gazdája, a soproni bányászati akadémia tanára, majd egy államosított nagyvállalat igazgatója régi kommunista, s önfeláldozó lelkesedéssel vesz részt az országépítés nagy művében. Tisztessége, elvi kérlelhetetlensége azonban nem bizonyult jó tőkének, személyi bosszú következtében, minthogy felfedezte és megtorolta egy enyveskezű „munkáskáder" visszaéléseit, egyre méltatlanabb munkakörökbe, végül börtönbe keiül, s csak hosszú évek szenvedései után szabadul, éppen akkor, midőn kutyája elpusztult a szekrény alatt. Az ő sorsából, valamint a regény mellékszereplőinek: az Ancsáné lakásába beköltöztetett munkásnak vagy a mérnök régi bányász barátjának történetéből a kommunista diktatúra korszakának alapvető politikai és erkölcsi konfliktusai bontakoznak ki. Elsősorban a fokozódó önkény példái, az országos