Botka Ferenc szerk.: „D. T. úr X.–ben”. Tanulmányok és dokumentumok Déry Tiborról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 4. Budapest, 1995)

KÁNTOR LAJOS: Milyen a Déry-novella? (Kert és Országút, illetve valóság, fikció és fmalitás között)

MILYEN A DÉRY-NOVELLA? (Kert és országút, illetve: valóság, fikció, finalitás között) A magyar novella útjait, majd líra és novella összefüggéseit elemezve, huszonöt és tizenöt évvel ezelőtt megkíséreltem eligazodni az irodalomelméletiirodalomtörténeti szakirodalomban, s ez a kísérlet alkalmat adott arra, hogy kivitatkozzam magam egyik vagy másik irányzat elszánt (és elfogult) teoretikusaival, ideológusaival. Munka közben természetesen sűrűn találkoztam a Déry Tibor prózáját érvként-ellenérvként felmutató okfejtésekkel (például Ungvári Tamásnál, Sükösdi Mihálynál) - a „stílromantikával", az anekdotikus beszédmóddal szembeállított objektív próza értékeinek kiemelésével. Nem egymás ellen kijátszva, hanem az értékpluralitás jegyében magam is vallom, hogy Déry epikus életműve - és azon belül novellisztikája - a XX. századi magyar irodalom legjelentősebb teljesítményei közé tartozik, sőt világirodalmi mércével mérhető - akár Krúdy, Móricz Zsigmond, Kosztolányi és Örkény „tiszta" vagy lírával „elegyes" epikája. Változatlanul vallom: Móricz Zsigmondnak és Déry Tibornak egyaránt személyes és közvetlen köze volt a magyar valósághoz, ám míg az egyik extenzitásban páratlan mindmáig, a másik a tények és összefüggések intenzív megélésével, pontosabban elemzésével remekelt. És míg Móricz prózájában a líra, a Déryében a szigorú, tárgyilagos elemzés hivatott a mű hatásfokát a közlés tényén túlemelni. A Déry-elbeszéléseket olvasva, elsőként a leírás pontossága, az előadás olykor-olykor kegyetlenül objektív módja tűnik szembe. Van rá példa - annak vélem mindenekelőtt a Philemon és Baucist -, hogy az érzelem racionális szerephez jut a történetben. Az írói kommentár szerepét általában a novellastruktúra, a tökéletesen felépített szerkezet foglalja el; a párbeszédek és cselekvések egymásutánjából világlik ki az írói ítélet. Persze, a Déry-novella sem húzható fel egy kaptafára, nem modellálható csupán egyféleképpen. Még az író életében megjelent, szigorú válogatású elbeszé-