Botka Ferenc szerk.: „D. T. úr X.–ben”. Tanulmányok és dokumentumok Déry Tiborról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 4. Budapest, 1995)

HÁROM ASSZONY (Déry Tibor levelezése Pfeiffer Olgával, Oravecz Paulával és Kunsági Máriával) Sajtó alá rendezte: Botka Ferenc

155 A fenti rövidke üzenetet és a hozzá tartozó csomagot már nem sikerült a gyűjtőbe beadni. Május 13-án ugyanis a hajnali órákban Déryt - és a többi „ötvenhatost" - a hírhedt márianosztrai börtönbe szállították. Tíz nappal később Böbe elkíséri Háy Gyulánét Márianosztrára, - annak beszélője volt férjével -, s megtudja, hogy a változás nagyon megviselte a 66 éves írót. Aki testileg és lelküeg is igen rossz állapotban van. A márianosztrai elhelyezés ellen számos ismerős és írótárs interveniált: Veres Péter és Szabó Pál - Kállai Gyula művelődési miniszternél, Illyés Gyula Révai Józsefnél járt, Boldizsár Iván és Újhelyi Szilárd pedig Szirmai Istvánt, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját kereste fel. Böbe kihallgatást kért Földes Lászlótól, a belügyminisztérium első helyettesétől. ígéretek hangzottak el, de a bürokrácia malmai lassan őröltek, s május végén Déry meglehetősen elkeseredett levélben számol be helyzetéről. Ne tévessze meg a mai olvasót az itt-ott optimistának tetsző megfogalmazás: Jó levegőn vagyok", „a táj gyönyörű", „a koszt nagyon kielégítő" stb. Agyoncenzúrázott levelet olvasunk, amelynek két részét ollóval is „megstilizálták". (E kivágott részekre kipontozással hívtuk fel a figyelmet.) Mit is írJiatnék neked? [.....] Nincs már érielme, Iwgy liazudjunk egymásnak. Te is fáradt vagy már, láttam rajtad a múltkori beszélőn, s nem csodálkoztam rajta, neked is neliéz sorod van. Megírtam már, de megismétlem: asszony bátrabban, becsületesebben és gavallérosabban nem végezlwti a dolgát, mint alwgy te teszed nem köszönöm meg, mert megtiltottad -, de azt tudd, Iwgy te segítettél át eddig, s csak az tartott életben, Iwgy rád gondolJwttam. ElmondJwtatlanul kínoz, Jwgy elrontottam az életedet. Láttam rajtad a beszélőn, nem a szavaidon, de Jwngsúlyon, egy-egy elszóláson, s öntudatlan arckifejezéseiddel elárultad, Jwgy már te is elveszítetted a reményt. Egyre kérlek: elsősorban magaddal törődj, magadra, gondolj, a te szép, fiatal életkedvedet ne nyomorítsa meg, Jwgy Jwzzám tartozol! A legnagyobb őszinteséggel mondom ezt neked: a lelkiismeretem sok minden alól feloldozna, Jw csak egy goiwlolattal is tudnék Jwnnyíteni a sorsodon. Nagyon szeretlek, szívem! Kisböbém, az utolsó ember vagy talán, akit megszerettem ebben az életben, s egész biztosan az utolsó nő, akibe ez az öreg, kihűlő szív szerelmes tudott leríni. Ha vigasz számodra az elrontott éveidért, altkor tudd meg azt is, Jwgy boldog voltam veled, veled éltem a legboldogabban - s épp ezért s mert annyira szeretlek, kírwz olyan elviselJwtetlenül a sorsod. De Jwt ne beszéljünk erről többet! Magamról nincs mit írnom. Egészségileg nem vagyok jól, az elmúlt JiónapoJcban Márianosztra, 1959. máj. 31.