Botka Ferenc szerk.: „D. T. úr X.–ben”. Tanulmányok és dokumentumok Déry Tiborról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 4. Budapest, 1995)

HÁROM ASSZONY (Déry Tibor levelezése Pfeiffer Olgával, Oravecz Paulával és Kunsági Máriával) Sajtó alá rendezte: Botka Ferenc

g&AíRGQn MefeEÖW 133 Zelk Zoltán, akit Déry Tiborral együtt ítéltek el, október 15-én kiszabadni. Szomorú szabadság! Felesége június 24-én meghalt. Lehet, ez a körülmény indította Böbét arra, hogy öt hónap elteltével közölje férjével a leverő hírt a Mama haláláról. A levélben leírtak - az időeltolódást kivéve - minden részletükben megfelelnek a valóságnak. Mama csütörtökön reggel 7.15-kor elaludt. Semmit nem szenvedett. Kilenc nappalig előtte még csodálatosan jól volt, ez kedd volt, de másnap belázasodott, már csak egy-egy mondatot beszélt velem és az orvossal, aki tüdőgyulladást állapított meg. Nem panaszkodott fájdalomra, fáradt és álmos volt. Szerdától állandóan aludt. Nyolc nap alatt Jiáromszor lépett fel újból és újból tüdőgyulladás. Az orvos, dr. Fellner

1 kétszer-Jwromszor jött naponta. Mama szíve állandóan gyöngült és csütörtök reggél örökre megállt. Egy pillanatig sem volt magánál, nem szenvedett. Szombaton kettőkor volt a temetés a Farkasréti temetőben. Drágám, Tibor! Semmi vigasztalót nem tudok, azon kívül, Iwgy Mama nem tudta, Iwgy beteg, nem szenvedett. Minden orvosilag-emberileg elképzellwtő gyógykezelést, ápolást megtettünk, nem adtuk fel a reményt, éjjel-nappal mellette voltunk, az orvos, Irénke, Pista, Rózsi, egy ápolónő és én felváltva és együtt. Eletem, nagyon fáj, Iwgy ilyen fájdalmat kell okoznom, talán jobb leime nem megírni Neked. Jaj Istenem, azt sem merem. Csak Te adlwtnál tanácsot. Tibor! Mama nem tudott meg semmit Rólad, büszke volt Rád az utolsó pillaiwtig, semmiben nem szenvedett hiányt. Nem tudom, mit kellene írni. Szeretném fogni a kezedet. Veled sírni. Nem tudom, mit írjak, leltet, Iwgy Iwzudni kellett volna, nem tudom. Csak azt tudom mondani, Iwgy mindent megtettünk, lelkiismeretem tiszta, a fájdalma fáj és Te szívem. Csak azt tudom, könyörgök, hidd el, Mama büszke volt Rád, mindene megvolt, nem szenvedett. Könyörgök, lásd, 96 éves, boldog, büszke anya volt az utolsó pillanatig. Tudom, Iwgy a legdrágábbat veszítetted el, amit ember elveszítliet, de könyörgök, ne hagyd el magadat, velem is kötelességed van. Nem tudok nélküled élni. Abban a pillanatban befejezem, Iw Veled valami baj lenne. Tudom, Iwgy ez zsarolás, de én amíg élek, Veled akarok élni. Mindenben veled, örökké hű, együttérző szerető Budapest, 1958. nov. 3. (Életem! Nélwny imp múlva látjuk egymást, ne sírj, én sem sírok!!! Nagyon szeretlek!)

2 Feleséged 1958. XI. 3.