Botka Ferenc szerk.: „D. T. úr X.–ben”. Tanulmányok és dokumentumok Déry Tiborról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 4. Budapest, 1995)

BOTKA FERENC: Déry Tibor és Németh Andor (Egy katalizátor szerep létrejötte és változásai)

fßof/ta &éf*enc szagot, amikor 1928 augusztusában az Aranka-szerelem válsága elől - Olaszországba menekült... A cselekményben kalandregénynek induló történet ebben a vonatkozásban az európaiság és a hazai elmaradottság konfliktusában - végül mégiscsak általánosabb régiókba lendül, s bizonyos mértékig rászolgál az irányában megnyilvánuló figyelemre; bár a Rácz sorsába sűrített feszültségeknek nincsenek igazán kifejtve valós okai. Idegensége - a körötte bekövetkező halálesetek révén valamiképpen ellégiesedik, sőt mitizálódik. A „történet" azonban itt nem ér véget. Nyolc év múltán, az Újság 1938-39-es évfolyamában Az átutazóban félrerajzolt barát kísérli meg Egy foglalt pálioly története címmel újraírni az 1927-ben kialakult szerelmi ötszög történetét.

44 Az indítékot ezúttal - úgy érezzük - Déiyéhez képest szerényebb motívumok adják. Karinthy Frigyes halála után (a regény is Karinthy alteregója, Tímár Titusz temetésével kezdődik) Németh Andor egyszerűen számot szeretne vetni az általa kedvelt két markáns egyéniség, Aranka és férje, marakodásokkal terhelt kapcsolatával - s ezzel egyidejűleg: azzal az érzelmi sokkal is, amelyet számára Aranka barátnőjének, Lilinek az elvesztése jelentett. (Aranka ezúttal Aurélia, Lili pedig Giza néven szerepel.) Déry és Aranka „regénye" nem fért bele ebbe a történetbe. Németh - tapintatból?," viszonzásból"? - meg sem említi. A kötet (1942-ben önálló kiadványként is megjelent) első része a Hadik kávéház (itt Beleznai néven látjuk viszont) és Karinthyék Verpeléti úti lakása között játszódik, s kitűnő lélekrajzzal érzékelteti a két „nehéz" - és egymással folytonosan harcban álló - egyéniség cselekedeteinek mozgatórugóit, s egyben a közéjük csoportosulok szabadszájúságát és együttléteik tömeglélektanát. A Giza elvesztését, illetve elhódítását megjelenítő második rész jóval halványabb, állítólag az egykori szerkesztő sürgetése miatt. Hogy Déiy kihagyásakor Németh tollát nem vezette tudatos rosszindulat, azt talán a kötet utólagos dedikálásából: „Paulusnak (Déry második felesége) és Tibornak masszív szeretettel" is kiolvasható. (Csupán a filológiai teljesség kedvéért jegyezzük meg: „ötszögünk" történetét fellelhetjük Kosztolányi Dezsőné Karinthy Frigyesről írt visszaemlékezéseiben, 4<

' s természetesen hosszan szól róla maga Déry is az ítélet nincs című önéletrajzi regényének 19., Ódivatú szerelem című fejezetében.) Félig-meddig zárójelbe tehető hétköznapok emlékei (1927-39) Kissé előre szaladtunk az időben. A művek párbeszéde mellett illő helyet adnunk a barátság hétköznapi emlékfoszlányainak is.