Botka Ferenc szerk.: „D. T. úr X.–ben”. Tanulmányok és dokumentumok Déry Tiborról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 4. Budapest, 1995)

BOTKA FERENC: Déry Tibor és Németh Andor (Egy katalizátor szerep létrejötte és változásai)

lágához képest! Nem szólva arról, hogy számos részletében torzképet rajzol róla magáról is. (Feltéve, ha elfogadjuk, hogy Rácz György egyértelműen és kizárólag Németh Andor vonásait testesíti meg.) Nem kétséges, bizonyos külső vonások, például Rácz béka-szeme, illetve élettörténetének némely momentuma, így franciaországi fogsága és emigrációja vagy lépcsőházi várakozása távol lévő barátja ajtaja előtt stb. ráillenek Németh Andorra. '

u Am életrajzának nem egy eleme Déry megfogalmazásában erősen stilizált vagy egyenesen anekdotikus. így például Az átutazó azt állítja Rácz első házasságáról, hogy az azért jött létre, mert Rácz a szerelmi együttlétet követően nem találta gallérgombját, s keresgélés helyett inkább elvette partnerét; akitől persze hamarosan el is vált. (Ezzel szemben az igazság az, hogy - az emlékiratok tanúsága szerint - Németh „tisztességesen" udvarolt dr. Guttmann Emmi bécsi művészettörténésznek, s összeházasodásuk is „szabályos" polgári keretek között jött létre.) 58 Továbbá igaz, hogy Németh nagymértékig szórakozott volt, nemegyszer saját műveinek a kéziratait is elvesztette, 3

" s nem ragadott meg érvényesülése érdekében néha tálcán felajánlott helyzeteket sem, 40 ám sohasem oly mértékig, hogy magatartása az embertársai s az emberiség iránti hűvös közönnyel lenne jellemezhető. 41 E torzítások ellenére azonban Rácz György alakja mögött mégis látunk reális momentumokat, legalábbis társtalanságának, talajtalanságának, otthonnélküliségének, illetve magatartásának „átutazó" jellegét illetően. Külföldről hazatérve ugyanis Németh az irodalmi életnek csak a peremén tudott helyet találni. Nem a Nyugatban érezte jól magát, hanem a rövid életű A látóliatárb&n vagy a félig-meddig szabadkőműves Literatúráb&n, Nagy Lajos Együttsében, később a bulvárlap álcáját használó A Tokban s más liberális-ellenzéki fórumokban. (Végső soron az idegenségnek ez az érzése köszön ránk kritikáiból is, amelyek a modern európai próza színvonalát csak ritkán tudják fellelni a bírálatra felkínált hazai művekben. Végül is ez az oka annak, hogy viszont a kivételeket, mint például Kosztolányi Dezső Édes Annáját, oly feltétel nélküli lelkesedéssel üdvözli.) 42 A kívülrekedtségnek az érzése azonban nemcsak Németh Andor sajátja. Voltaképpen maga Déry is ettől szenvedett. Talán azzal a különbséggel, hogy a Nyugathoz fűződő korábbi kapcsolatait sikerült úgy-ahogy megőriznie, de - továbbra is magányosan - nem tudott igazán kötődni egyetlen irodalmi csoportosuláshoz. Rácz György alakjában ilyenformán ő is igencsak benne van. S e feltételezésünket a kisregény néhány konkrét momentuma is alátámasztja. Viszszaemlékezései szerint például a Gellért-hegyet ő (és nem Rácz) látta kisebbnek korábbi emlékeinél -, amint Perugiából jövet vonatja a Déli pályaudvar felé közeledett. 4i S kettőjük közül ő és nem Németh hagyta el elsőként újra az or-