Botka Ferenc szerk.: „D. T. úr X.–ben”. Tanulmányok és dokumentumok Déry Tiborról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 4. Budapest, 1995)

TASI JÓZSEF: Modell és mű (Krausz Éva alakja „A befejezetlen mondatban")

Hogy azzá válhasson, azaz Nagy Etel Krausz Éviként jelenhessen meg Déry regényében: bőségesen alátámasztottam az előző részben. Vezetéknevét Eti bécsi táncmesterétől, Gertrud Kraustői kölcsönözte az író, keresztneve, Évi, a magyar nevek közül a legközelebb áll az Eti hangzásához. P&reen-Nagy Lőrinc az író regénybeli mása. Véleményem szerint összetett nevének második darabját Nagy Ételtől kölcsönözte. Abramovics, Déry második alteregója, az 1933-as varsói nemzetközi táncverseny győztesének, Ruth Sorel Abramovits-nak a nevét viseli. Keresztneve nem derül ki a könyvből, melyben „csak" az a szerepe, hogy Dérynék módot ad Étivel közös boldog bécsi hónapja alig leplezett bemutatására. A varsói táncversenyről Déry olvashatta Nagy Etel gépiratos beszámolóját. 25 Nem lehet véletlen, hogy amikor Krausz Évi Parcen-Nagy Lőrinc szeretője lesz, az író így mutatja be, azaz nyomatékosítja már meglévő vonásait: Évi „mint egy ifjúkori apáca, tárgyilagosan, tiszta szemmel, s könyörületesség nélkül eljegyezte magát a munkásmozgalommal..." 26 A regénytrilógia végén, az Abramovics-epizódban ez a meghatározás szórólszóra visszatér. „Évi, aki már serdülő korában, mint egy újkori apáca, tárgyilagosan, tiszta szemmel, könyörületesség nélkül eljegyezte magát a munkásmozgalommal..." Ezúttal befejezem az idézett körmondatot:"... régebben el sem tudta volna képzelni, hogy bármi köze lehetne egy férfihoz, aki nincs benn a »mozgalomban« vagy legalábbis nem »szimpatizans« (amilyennek Lőrincet dolgozta át egy kis jóhiszemű öncsalással); egész életében megvetette, söpredéknek nézte, a közelébe sem engedett férfit vagy nőt, aki nem foglalta el öntudatosan helyét a társadalmi harcokban, s olyan »henye, önző vagy közömbös életet élt«, mint Abramovics".

27 Helyben vagyunk. Déry Parcen-Nagyként mint kommunista szimpatizáns, Abramovicsként pedig mint polgár (Abramovics magyarul jól beszélő horvát orvos a regényben) került szerelmi kapcsolatba az „újkori apácá"-val, Krausz Évivel. A skizoid kettősség a valós életben, Déry Tibor és Nagy Etel szerelmi kapcsolatában így nem jöhetett létre, jól jellemzi azonban Déry kettős irányultságát, hagyományok által meghatározott és saját elhatározása révén kialakított elkötelezettségét. A valóság diadala, hogy az Abramovics-epizódban Déiy többször is említi a bécsi nemzetközi táncversenyt,, amelyre Évi az osztrák fővárosba utazott, a díjkiosztó ünnepségről is van egy félmondata: nem teszi meg győztessé, hisz tudjuk, Etit már a táncverseny első napján kizsűrizték. A befejezetlen mondatot is Abramovics-énjének szánja az író: Az Ostbahnhofon hangzik el, Évi búcsúszavaként, bár meglehet, eredetileg a bécsi hajóállomáson nyomja el a kürt Eti búcsúszavait: „ Élj ezután tisztességesebb életet - mondta haragosan csillogó szemmel az elképedt Abramovicsnak, aki a peronon állt, a lába közé csavarodó füstben -, élj ezentúl tisztességesebben, mert szavamat