Botka Ferenc szerk.: „D. T. úr X.–ben”. Tanulmányok és dokumentumok Déry Tiborról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 4. Budapest, 1995)

TASI JÓZSEF: Modell és mű (Krausz Éva alakja „A befejezetlen mondatban")

adom, hogy különben nem jövök többé vissza. Azt képzeled, hogy egyedül vagy a világon, s hogy ez felnó'tt emberhez méltó élet..." Ez a félbeszakadt mondat méltó Krausz Évi modelljéhez, Nagy Ételhez, akinek, tudjuk, minden második szava az anyjától átvett kollektív volt. (Gondoljunk József Attila híres költeményére: „Ha volna kollektív iparosfa, téli cipőjét megteremtené...") 28 Epilógus, avagy a befejezetlen nyomozás Bizonyos fokig A befejezetlen mondat utóéletéhez tartozik Déry Tibor és Vas István későbbi kapcsolata. E tanulmány írásához számos forrás nem állt rendelkezésemre. Nem olvastam Vas István egyetlen Nagy Étihez írott levelét sem, és nem ismerem Déry Nagy Ételhez szóló leveleit, - ha voltak üyenek -, valamint hozzáférhetetlenek egyelőre Déry Tibor Vas Istvánnak írott 1961 előtti levelei is. Hogy egyet-kettőt mégis idézhettem, ennek tán az a magyarázata, hogy 1941-ben, amikor a Babits halálát követő napokban Vas István garzonlakást vett ki a Katona József utca 31-ben későbbi második feleségének, Kutny Máriának, felszólította Déryt, hogy a nála lévő kéziratokat és leveleit sürgősen vigye el, helyhiány miatt. 29 Déry többi levele - néhányra hivatkozik memoárjaiban - egyelőre hozzáférhetetlen. így be kell érnem a pandantjaival. Vas 1943 május 1-én kijelenti: „Barátságunk megszakadását szerves, természetes folyamatnak érzem." Én inkább úgy látom: barátságuk hullámmozgásszerűén alakul Eti halála után. 1945. június 26-án például Vas közli Déryvel, hogy Marikával beköltöztek hozzájuk. Régi, közvetítő szerepe is feléled még egyszer: 1946. október 20-án a Szemtől szembe zürichi megjelentetéséhez ad tanácsot. 30 Déry első hozzáférhető levele 1961. augusztus 18-i keltezésű. Gratulál a NeJiéz szerelem folyóirat-közléséhez. „Nagyon irigyellek - írja -, nem utolsósorban az emlékezetedért. Ha nekem kellene életrajzot írni - teszi hozzá -, a memóriámból nem telne többre, minthogy: Születtem, éltem, meg fogok halni." 31 Valóban, a halállal való szüntelen viaskodás jellemzi Déry 1969-ben megjelent ítélet nincs című memoárját. Nem sokkal a folyóiratközlés előtt Déry viszszautasítja Vas kérését, hogy mutassa meg a mű kéziratát: „Úgy láttam az elmúlt hónapok folyamán, hogy békítési kísérletem nem sikerült, olyan törés van benned, amin nem tudsz átlépni. Érzékenységedet megértettem s tiszteletbe kívántam tartani, sajnos te nem tiszteled a másét. De akár bennem van a hiba, akár benned, hogysem színészkedjünk egymás előtt, inkább maradjunk meg emlékeinknél." 3