Botka Ferenc szerk.: „D. T. úr X.–ben”. Tanulmányok és dokumentumok Déry Tiborról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 4. Budapest, 1995)

PRAZNOVSZKY MIHÁLY: Az író és a táj kapcsolatának megközelítési lehetőségei (Déry Tibor és a Tamáshegy)

gü.&iír SC.-ùen AZ ÍRÓ ÉS A TÁJ KAPCSOLATÁNAK MEGKÖZELÍTÉSI LEHETŐSÉGEI (Déry Tibor és a Tamáshegy) A táj és az irodalom, a táj és az alkotó kölcsönös viszonyáról, netán meghatározottságáról kötetnyi irodalom szól már. Testes antológia idézi fel a Hortobágy „mellyékét"; a másikban Szigliget szerelmesei vallanak; a harmadikban Tündér Tihany évezredes irodalmi emlékeit villantják fel a szerkesztők. S akkor még nem is említjük Petőfi alföldiségét és Berzsenyi dunántúliságát, Tamási Áron erdélyiségét és Mikszáth felvidékiségét. Babits volt az, aki felvázolta a magyar irodalom földrajzi táj színeit, kiemelve az alföldit, az erdélyit, a dunántúlit és a felvidékit, de egyúttal a sajátosságok és eltérések bemutatása után sietett leszögezni, hogy ő nem tájirodalomról szól, „csak egyetlen irodalom komponenseiről. Mert a nagy írók sohasem kizárólag egy tájnak írói. Bár mindig benne gyökereznek valamely tájban, ama táj hangulatának színét az egész kultúrára vetítik rá".

1 Kiváltképp érezzük ezt Déry Tibornál aki egész életében peregrinus volt és felszínes ítélkezéssel, szinte minden földrajzi élményéhez köthető lenne életműve vagy annak éppen adott szakasza. Budapesten született és ott töltötte a legtöbb időt. Következett: Bécs, Berlin, Párizs, Dubrovnik, Olaszország, Spanyolország, Skandinávia, hogy csak a legfontosabb helyszíneket emeljük ki. E sor végére illik be Balatonfüred, ahová 1966-ban érkezik, hogy minden nyarát ezentúl itt töltse tamáshegyi házában. Ne felejtsük, 72 éves már ekkor. Alkotókedve töretlen, sorra születnek a nagy művek, amelyek közül kettőt egészen biztosan mint inspiráló helyszínhez és kerethez ide köthetünk, ez az ítélet nincs és a Napok Iwrdaléka feljegyzés-füzére. De őszükéinek klasszikus darabja-