Botka Ferenc szerk.: „D. T. úr X.–ben”. Tanulmányok és dokumentumok Déry Tiborról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 4. Budapest, 1995)

PRAZNOVSZKY MIHÁLY: Az író és a táj kapcsolatának megközelítési lehetőségei (Déry Tibor és a Tamáshegy)

CAST. it is részben itt fogalmazhatta: Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról, Kedves bópeer...\ Ez a táj és ez az új ház (tulajdonjogát tekintve új) mégis meghatározó része lesz életművének. Ahogyan ő említi: „Tamás-hegy az öregkor". Az öregkor pedig a nagy elszámolások ideje: az író esetében a miért ír az ember el-el csüggesztő és a meddig élhetek még fájdalmas rezignációjával terhes kérdéseinek a folytonos ismétlése. Mindezeknek keretéül a szimbólumok szimbóluma, a Kert szolgál. Az öregember a hegyen soha nem volt magányos. Régi és új barátok serege követte őt ide minden nyáron, tisztelegni, tanulni s figyelni a csodát, a ki nem hunyó értelem újabb és újabb remekléseinek megszületését. Majd az elmúlás után a szokásos utókori kegyelet jelei következtek: emléktábla, emlékszobor, utca elnevezés stb. Déiy esetében mindez olyan anakronisztikusán és borzongatóan hangzik. A topográfikus megközelítés Az irodalmi topográfia speciális muzeológiai műfaj. Semmi mást nem rejt magában, mint egy adott földrajzi helyszín irodalmi vonatozásainak mély feltárását. Például vizsgálja egy adott városban: a magyar irodalomnak mely alkotója született, járt iskolába, dolgozott, írta meg bizonyos műveit, van ott eltemetve, utca elnevezve róla, sírja domborul, szobra magasodik, kik jártak hozzá vendégségbe alkotótársai közül. S persze mit írt az adott városról, tájról, hol szerepel az művében, esetleg irodalmi alakjai közül kik voltak a valódi létező személyek stb. Afféle tájegységi irodalmi lexikon lesz belőle, segédeszköze az oktatásnak, a helyi kutatómunkának s alapja a nagy szintézisek adatbázisának. Ismerve Déiy iróniáját, álarc mögé rejtőző egyéniségét nem tudjuk mennyire kell komolyan vennünk azt a bekezdést, amelyben Bernáth Aurélról írván, balatoni vonzódását említi: „Szinte gyermekkorom óta vágyom arra, hogy időnként a Balaton mellett élhessek, legyen ott házam, kertem, pihenésre, tűnődésre, talán munkára is. Hatvan évig a vágy takaréklángon égett."' S ami fellobbantotta ezt a lángot, egészen a terv megvalósításáig az éppen a festő-író barát egy novellája volt, a Koós-Krennerék egy napja. Az 1955-ben íródott, önéletrajzai ihletettségű novella a Balaton másik csoda-helyén, Badacsonyban játszódik, illetve nem játszódik, mert történés nincs benne, csak élmény. A festő egy napi, látszólagos semmittevése, rácsodálkozása a világra. Séta a forrásvízért, közben a mikro-világ titkainak meglesése, a diófa alatti ebéd, a délutáni horgászat s közben olyan megjegyzések, amelyek valójában felkelthették Déiy vonzalmát egy balatoni ház megszerzésére. Déry, mint írja nem tudott többé ellent állni e mámoros percek ígéretének. „A ház megkerestetett és megvásároltatott, ünnepélyes térdhajlással a Múzsa előtt".