Tasi József szerk.: „A Dunánál”. Tanulmányok József Attiláról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 3. Budapest, 1995)

NAGY PÁL: József Attila és az avantgárd - avagy felhők a magyar irodalomban

^%^Ä:Z JÓZSEF ATTILA ÉS AZ AVANTGÁRD - avagy felhők a magyar irodalomban «_>4_Vori Imre és Szabolcsi Miklós átfogó tanulmányai után is igaz az amit Bori A szürrealizmus ideje * c. tanulmánykötetében ír: „József Attila költészetének kérdései tehát nyitottak - s nyílt kérdés a magyar avantgarde-hoz, külön pedig a szürrealizmushoz való viszonya is - éppen a harmincas években, amikor költészete a legmagasabbra szökkent, s amikor költői szintézisét megvalósította." (117.0.) Mind Bori, mind Szabolcsi írnak arról, hogy a fiatal József Attilát megérintette az expresszionizmus szele; a harmincas évek második felében, s különösen párizsi tartózkodása idején erősen hat rá a szürrealizmus; és a konstruktivizmus mozzanata is felbukkan eszmemenetében. Szentkuthy Miklós azt fejtegeti, hogy a népdal és a bolondok mellett csak József Attila mert ennyire „groteszkül verista lenni". Bori 1970-ben a 2327 soros Szabad-ötletek jegyzéke két ülésben című analízisnaplóról ugyan megállapítja: „Nem kétséges: a költőnek és a magyar szürrealizmusnak is egyik végső pontja ez a mű - döbbenetes finálé és megrázó kordokumentum egyszerre" - de akkor Bori és mi mindannyian csak 216 sort ismerhettünk ebből az „irodalmi szöveg"-ből, „művészi alkotás"-ból (Bori), amelyet „a magyar irodalomtörténet-írás tisztelettel teljes összeesküvése" (Bori) tartott titokban. A hetvenes években, az Irodalmi Múzeumban dolgozó barátom jóvoltából én is csak helyben olvashattam a teljes szöveget, de négy József Attilalabirintusomban, ezekben a korai képversekben igyekeztem a 216 sor töredékből idézni, hogy barátomat le ne buktassam... József Attila és az avantgárd viszonyát ennek a Szent Ágoston-i erejű vallomásnak az elemzésével lehetne tovább árnyalni, valamint annak a szöveggyűjteménynek a segítségével, amelyet Pomogáts Béla állított össze, még a hatvanas-hetvenes években, s amely végül is hosszú hányódás után csak 1988-ban jelenhetett meg a Magvető Könyvkiadónál, Béládi Miklós és Pomogáts Béla szerkesztésében. Ez az antológia közöl ugyanis egy bírálatot József Attila tollából, Kassák Lajos 35 verséről, amely fontos adalék J. A. és az avantgárd viszonyához. * BORI IMRE, A magyar irodalmi avantgárdé II-A szürrealizmus ideje. Symposion Könyvek 26. Forum Könyvkiadó, Újvidék 1970.