Tasi József szerk.: „A Dunánál”. Tanulmányok József Attiláról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 3. Budapest, 1995)

MIKLÓS TAMÁS: „Hullámok lágy tánca"

„HULLÁMOK LAGY TÁNCA" természetesen azt próbáljuk megmagyarázni, hogyan lehetséges, hogy a szöveg még szól, mi az, ami számunkra, éppeni olvasói számára eleven kihívás. Nagy és komplex életműveknek idővel más-más lapjai elevenednek meg, vagy válnak pillanatnyilag észrevétlenné. Változnak bennünk az életmű lehetséges hangsúlyai, s klasszikusnak azon rejtelmes életműveket tartjuk, melyeknek idők múltán is nyugtalanítanak bizonyos sorai. Évekkel ezelőtt, József Attila szigorú következetességgel kiépített metafizikáját rekonstruálva, József Attila gondolatrendszerét a valóság és a világ pólusai közé kifeszített, a világhiányosnak bizonyuló valóságra ráfeszülő, s azon szétpattanni látszó, ám végül a hiányba hulló-oszló, szükségképpen önfelszámoló logikai útként bemutatva különösen hangsúlyosnak tűnt előttem az élet művé komponáltsága, a gondolatmenet és a megélt élet programszerű egysége. Azt gondolom szükséges volt bemutatni a kompozíció kíméletlen rendjét, drámáját. Mindazonáltal akkoriban sem tudtam szabadulni attól a furcsa érzéstől, hogy a rendszer és az életdráma a szerző minden kortársi reflexiója mellett is valahogyan szellemtörténetileg megkésett, s e megkésettségében minden bölcsességével is valamiképpen naivnak, nem e korba valónak kellene, hogy tűnjön, s mégis, mindennek dacára lúdbőrös gyönyörűséggel ijeszti meg mai olvasóját. Ezúttal az én és a logika, az élet és a mű közötti distanciateremtés pillanataira szeretnék utalni mint a reflexió kivételes eleganciájára. Talán lesznek, akik osztják azt a véleményem, hogy az olvasat hangsúlyának ez az óvatos, s tudom, szó szerint szentségtörő áthelyezése - ha úgy tetszik, ez az újabb „csavar" - segíthet megérteni, miért maradt közeli okos barátunk József Attila azokban az években is, amikorra minden pátosz, minden kompozíció, minden dráma több mint gyanússá - idegenné * Miklós Tamás: József Attila metafizikája (Magvető 1987.) , gondolkodói életművet elemezve,