Tasi József szerk.: „A Dunánál”. Tanulmányok József Attiláról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 3. Budapest, 1995)

SZÍVÓS MIHÁLY: Válság és eszmélet. József Attila filozófiai fejlődésének vázlata 1935-ig

Krisztus képzete, mely még a munkásmozgalom értelmiségi köreiig is eljutott. E gondolatkör József Attilát is megihlette nemcsak a Lázadó Krisztus, hanem a Tél és a Tanítások c. verseinek tanúsága szerint is.

1 A görögkeleti valláshoz való viszonyára visszatért 1928-ban írt József Attila c. lírai önarcképében („Vidám és jó volt...), melynek zárómondataként az írta: „A görögkeleti vallásban nyugalmat nem lelt, csak papot országos volt a pusztulásban, no de hát ne búsuljatok." A görögkeleti vallással való próbálkozás az egyetlen megemlített szellemi kalandja az összegező szándékú versben. Ezért az ennek az élményének juttatott kizárólagos hely arról tanúskodik, hogy ezt a vallásfilozófiai és etikai próbálkozását addigi élete fontos fejezetének tekintette. A szegedi egyetem utáni állomás 1925-26-ban a bécsi egyetem volt, ahol igen nehéz körülmények között tanult. Itt ismerkedett meg alaposan a marxizmussal, mivel itt szinte valamennyi Magyarországon betiltott mű hozzáférhető volt.

13 Ugyanitt kezdte el Hegelt tanulmányozni.

14 A bécsi új szellemi hatások egészen háttérbe szorították kezdeti tanulmányait. Alapvető élménye, hogy a bécsi magyar emigrációban egészen más értékrendszer uralkodik, mint amivel Magyarországon szembesült. Igen fontos tény, hogy a marxizmussal való megismerkedése olyan közegben történik, ahol az ausztromarxizmusnak igen nagy a befolyása. Bécsben meghallgatja néha olyan neves ausztromarxisták előadásait, mint Max Adler.

15 Az ausztromarxizmus, kiváltképpen az Adler képviselte változatában olyan irányzat volt, mint ismeretes, mely szükségesnek látta a kanti filozófiával kiegészíteni a marxi gondolatrendszert, beleértve a kanti etikát is. Szegedi etikai tanulmányai folytán József Attila fogékonyabbá vált ezen elméleti irányzat iránt. Bécsben ismerkedett meg Lukács Györggyel is, aki két éve publikálta volt a Történelem és osztálytudatot, és aki nagyrabecsüléssel nyilatkozott róla mint költőről. Az ő példája is, aki egy más világnézetről, filozófiáról tért át a marxizmusra, a húszéves egyetemistában a marxizmus mint társadalomelmélet és filozófia fölényének tudatát erősítette meg. Ez még kiegészült azzal, hogy igen sok mozgalmi irodalmat olvasott. A marxizmusban is elsősorban politikai filozófiát, forradalomelméletet látott. Ettől eltérő tendenciát képviselt gondolatvilágában a filozófiatörténet klasszikusainak fokozatos felfedezése és elméleti kihívást jelentett számára e kettő összeegyeztetése. És ezzel már itt, Bécsben mutatkozik egy ellentét különböző irányú tanulmányai között. Párizsban a képzőművészeti és irodalmi irányzatok valamint Villon költészete jelentik számára a legnagyobb élményt. A vagabund szerepét felvállaló, azt mintegy formának tekintő középkori értelmiségi példája, mely költészetére is nagy hatást gyakorol, igen fontos filozófiai motiváló erővé válik. Később, fájdalmas tapasztalatokkal gazdagodva ezen a nyomon halad tovább egyik legfontosabb esztétikai és filozófiai tételének klasszikus tömörségű megfogalmazásához, melyet Halász Gáborhoz írott leveléből ismerünk: „Én a proletárságot is formának látom, úgy a versben mint a társadalmi életben és ilyen értelemben élek motívumaival"

16- Ezért van konfliktusa szinte minden baloldali kortársával, akik viszont tartalomnak tart-