Tasi József szerk.: „A Dunánál”. Tanulmányok József Attiláról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 3. Budapest, 1995)

BÓKAY ANTAL: Modern és posztmodern poétika és életérzés József Attila költészetében - A hetedik

tematikus értelmét megalapozza. Ezért a következő részben először a vers átfogó poétikai struktúráját vizsgálom. Ezt követi a „hetedik" tematikus értelmezése, majd a „hetedik" belső szemantikai szerkezetének a leírása. ILA késó-modern költészet verse 1.A vers poétikai strukturáltsága Németh G. Béla a verstípus korai felbukkanása ellenére is a modern én problematikusságának jellemző kifejezési formájaként tárgyalja az önmegszólító verset. Lényege, hogy az ilyen vers irányító felszólítás formájában intenzív, drámai dialógus egyik felét tartalmazza (Németh, 1982. 118.). A dialógus partner pozíciója inkább csak impliciten, a felszólítás tartalmából, stílusából kikövetkeztethetően érzékelhető. A felszólítás voltaképpen „önfelszólítás" (Németh, 1982.114.), vagyis a dialógus a személyen belül folyik. Kétségtelen - és ez A hetedik esetében is könnyen kimutatható -, hogy a verstípust „rendkívüli szerkezeti zártság, szigor és világosság jellemzi" (Németh, 1982. 118.) és versünk esetében is felfedezhetjük azt a kulcsmondatot, mely a didaxist, a tanulságot foglalja magában (Németh 1982.115.). Németh G. Béla értelmezésének középpontjában az áll, hogy az önmegszólító vers alapvetően és lényege szerint válság-vers, nem annyira a személyiség szerepválságának kifejezője, hanem e „válság legyőzésének akarásáé" (Németh, 1982. 115.). Úgy gondolom azonban, hogy ez a jellemző csak a szimbolikus-romantikus énfelfogás felé hajló szerzőknél, verseknél érvényes és József Attila önmegszólító verseinek értelmezésekor óvatosabban kell fogalmazni. Számomra a Tudod, hogy nincs bocsánat vagy a Karóval jöttél... sem tűnik kifejezetten válságversnek, hiszen valamiféle alapvető megbékélés rejlik bennük, nem legyőzés, hanem sokkal inkább legyőzettetés, amely azqnban nem tartalmaz heves, tragikus felhangokat, romantikus eredetű segélykiáltásokat, hanem sokkal inkább valamiféle törvényszerű, „ez van" helyzetről szól. Még kevésbé válságvers A hetedik. Nem valószínű, hogy „a késő polgári társadalom minden magatartásformáját mélyen átható személyiségtorzító, -gátló, -bomlasztó" (Németh, 1982. 147.) erő érvényesüléséről lenne szó. Lehet, hogy nem is társadalmi szerepekről beszél József Attila, azaz szerintem nem a beilleszkedés a kulcskérdés, hanem az önteremtés. Feltételezem tehát, hogy az önmegszólító vers József Attilai-i kései-modern, tárgyias változatának forrása, lényege a self, a személy-én létszerkezetében, illetve a létszerkezet átélésében rejlik. József Attila felfedezi azt, hogy a személyes lét mélyén olyan tárgyiasan is reflektált erők működnek, amelyek lehetővé vagy lehetetlenné tesznek egy bizonyos létformát. Ennek a személy-énnek a megvalósításáról, kiteljesítéséről szól A hetedik. Nem egy történeti pillanatról, nem a kései polgárság válságáról van szó, nem egy olyan helyzetről, amely egy „okosabb" pozícióból megoldható lenne, hanem a mai emberi lét egy kikerülhetetlen adottságáról, egy nagyszerű, de olykor igen kegyetlen következményekkel

5 is járó személyes kényszerről és lehetőségről: arról, hogy létünket magunknak, önismereti úton kell teremteni, mert sajnos és szerencsére minden más külső keret eltűnt, hiteltelenné vált köröttünk. Az én immár nem közösségi vektorok kereszteződése, és nem is misztikus centrum, hanem tényleges és autonóm létszint, mely bár tartalmazza az időszakos fragmentáció tragikus lehetőségét is, végső soron az élet új értelmének megvalósításához vezet. Az önmegszólító vers különösen jó formai lehetőséget