Tasi József szerk.: „A Dunánál”. Tanulmányok József Attiláról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 3. Budapest, 1995)
BÓKAY ANTAL: Modern és posztmodern poétika és életérzés József Attila költészetében - A hetedik
nyújt az én új létformájának artikulálására. Az önmegszólítás felbontja az ént, radikális szakadás áll be a Személyben, és e szakadás nyomán megnyílik az individualistás addig láthatatlan mélye, önteremtő, önreflexív lényege. A válság elv helyett bevezetett személy-én probléma és az önteremtő önismeret középponti szerepének a feltételezése azt sugallják, hogy az önmegszólító versek így A hetedik - középpontjában sem a „társadalmi, etikus-intellektuális személyiség" problémája áll. Németh tanulmánya azt sejteti, hogy az egyéniség válságából kivezető út, az önmegszólításra adott lehetséges pozitív válasz a közösség megtalálása, egyfajta etika lehetőségének felvállalása. Számomra József Attila önmegszólító versei nem annyira etikai jellegűek, hanem meghatározóan ontológiaiak. Nem az a fő kérdés, hogy milyen értékek mentén lehet létezni, hanem az, hogy mik a létben tartózkodás (szükségszerűen és kizárólagosan egyéni-személyes) paraméterei. József Attila önmegszólító verseiben (és sok más 1930-tól írott nagy versében) túl van az etikumon, túl van jón és rosszon. Gyökeresen más a Tiszta szívvel etikán inneni, jóval és rosszal operáló egyéne mint/l hetedik énje, aki az etika mögé hatolt és lételveket állapít meg értékelvek helyett. Nagyon lényeges - és jelen tanulmányban ez sajnos nem tárgyalható -, hogy a jó és a rossz meghaladása jelentős mértékben pszichoanalitikus párhuzamokat mutat (a pszichoanalízis kifejezetten etikafüggetlen diszciplína és terápia akart lenni). Még az olyan kifejezetten etikai fogalmak is, mint a bűn is kifejezetten tárgyias, létszerű átértelmezést kapnak, a tudattalan vágyainak elfojtásból kiszakadó érvényesülését kísérő érzés formájában 6 . A hetedik-ben az önmegszólítás egy átfogóbb szöveg-modalitást (mondhatnánk: műfajt) is rejt: olyan mint egy varázsszó, egy sor mágikus formula, amellyel létbe varázsolható valami 7 . Minden varázsige abszolút egyértelmű és tévedhetetlen, hisz valósága nem e világról való, nincs benne bizonytalanság, feltételesség, hanem találkozás az abszolúttal. Nyelvi formája egy olyan felszólítás, amely nem annyira ennek vagy annak a megtételére szorít, hanem létezésbe hoz, teremt. Nem véletlen, hogy a mágikus formula ismétléses természetű, mert ezzel önmagát, diszkurzív autonómiáját állítja. Másrészt viszont félúton, „közte" van két ellentétes létszférának, a valóságosnak és a transzcendentálisnak. Talán ez az oka annak, hogy „A hetedik te magad légy!" felszólítása nem egy önnevelő (etikai) feladat végrehajtására buzdít. Valami különös lebegés és egyben labilitás is rejlik benne akkor, ha például Rilke „változtasd meg életedet" gondolatával vetjük össze. Rilke a modernség klasszikus én-felfogását fogalmazta meg versében, az én ott egy olyan objektív világra (egy szószoros értelemben vett kőkemény műalkotásra) talál, amely segít saját esszenciális létének megteremtésében. József Attilánál a varázsformula műfajának alkalmazásával az egész én-definíció az abszolút bizonyosság ellenére is lebegővé és legalábbis az immanencia szintjén, megfoghatatlanná vált. Nehéz kitalálni, hogy ki beszél, kinek. Kétségtelen, hogy egyén beszél egyénhez, a teremtés immár nem dolgok, tárgyak, nem is az élőlények és nem magának Ádámnak vagy Évának a teremtése, hanem annak a valaminek a létrehozása, ami Ádámot és Évát az isteni terven talán jóval túllőve a XX. században kitölti. Mi legyek azon belül, hogy vagyok? - talán ez lehet a teremtő aktus lényege. A teremtő aktus így két nagyonis eltérő ontológiai sík között vibrál: a feltételes rész a léttel, míg a többi a létet éppen így, adott korlátok közt realizáló létezéssel kapcsolatos 8 . Ha van léted, létezz így, fordíthatnánk a vers lényegét. Lehetséges-e azonban ez más módon? Hatalmamban van-e a feltételeket valóban feltételnek venni és nem ütni tanyát, nem találkozni ellenséggel stb.?
