Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)

II. Esettanulmányok: XIX. század - Ratzky Rita: Petőfi öltözködéséről

június 3-i száma mellékletében megjelent metszethez. Ettől kezdve ez az atilladolmány ruhatárának alapja lett, ilyet vagy ehhez nagyon hasonlót viselt 1848-ban is (Orlay Petrics Soma: Petőfi Pesten 1848ban, és talán ez az a ruha, ami 1926 után Mezőberényből került a Petőfi-Házba. Bizonyosan nem azonos azonban az esküvőjén viselt fekete atillával, mert az habos selyemből, ún. moirée-ből készült.

30 A visszaemlékezések az 18451847 közötti időszakban az atilladolmány mellett többször említenek egy pitykés kék dolmányt veres hajtókával és egy árvalányhajas pörge kalapot. Egy darabig kísérte öltözékét egy fekete színű aranyrojtos vagy selyemzsinóros nyakba való kendő is, ami szintén a XVIII. századi nemzeti viselet része volt. Később e kiegészítő eltűnik és megjelenik a máig jól is- Orlai Petrics Soma: Petőfi Pesten mert, kihajtott fehér ingnyak, ami 1848-ban, olaj, vászon, Magyar oly makacsul megőrződött az emlé- Tudományos Akadémia, Tudósklub kezők tudatában (és ami Petőfitől származik át József Attila öltözékébe). Honnan vette a költő ezt a szokatlan ötletet? Azt hiszem, Karl Beck emlékezése vezet nyomra: „inggalérja, mint a német tanulóknál szokás, erősen le volt hajtva"}

2 Goethe és a Petőfi által különösen ifjú korában olvasott és becsült Schiller is kihajtott inget viselt, sőt ezt a divatot a magyar viselettörténet a múlt század végén Schiller-gallérnak, majd Petőfi-gallérnak hívja.

33 Jókai szerint azonban a kigombolt fehér ingnyak Byron és Shelley hatása volt.

34 Szendrey Júlia sajnos nem szolgál adatokkal Petőfi öltözködéséről, egyszer említi Sass Károlynak, hogy a nagykárolyi megyebálon, ahol megismerkedett a költővel, az egy csodálatos öltönyt viselt: virágos atlaszból (ripszselyem) készült atillát.

35 Egy ehhez hasonló ruhadarabot említ Egressy Ákos emlékezésében: „Rokonérzelmeiknek külsőségekben is igyekeztek később kifejezést adni. Egyidőben atyám, a német divat ellensúlyozására, keleti mintázatú selyem damaszt kelméből csináltatott magának sajátos szabású atillát. Egészen hasonlót készített magának Petőfi is."

36 Lauka Gusztáv a költőt „claque-kalapos" úriembernek látja 1847 tavaszán, ugyancsak cáfolva Jókai Koszorú-beli visszaemlékezését. Az Orlay-festmények tanúsága szerint Petőfi 1845 után kifejezetten finom, nemes anyagokból varratta ruháit (selyem, bársony). (Lásd még a tanulmány elején idézett Kemény Zsigmond-véleményt.) A fenti ruhadarabok, ha nem is annyira, mint a Vahot-féle jelmez, fel-