Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)

II. Esettanulmányok: XIX. század - Ratzky Rita: Petőfi öltözködéséről

ket (Úti levelek Kerényi Frigyeshez, 1847.), mindössze néhány költeményében utal szegényes ruházatára a majdnem végzetessé váló debreceni télben: „Én a tavaszt csak annyiból kívánom, I Mert melegebbek lesznek a napok, I S mint mostan, akkor hűlt rideg tanyámon I Kopott ruhámban fázni nem fogok. " (Tél végén, 1844. febr.) - „Ha fólvevém kopott gubám / Elmondhatnám, I Mint a cigány, ki a hálóból néze ki: I 'Juj, be hideg van odakil' (Egy telem Debrecenben, 1844 nyara), így a tréfás önarckép: „Ha kalapomnak szőre volna, I És jobbrabalra nem konyulna, I Ha már nem volna vagy két éve, I Hogy a mellényem meg van véve, I Ha volna több, mint egy kabátom, I Ha a nadrágom alja, térde I Nem volna Orlai Petrics Soma: Petőfi oly nagyon megsértve, I Ha a csiz- Debrecenben, 1857. olaj, vászon, PIM mámnak talpa, sarka I Nem kér- Művészeti tára dezné, hol a varga?" (Ha, 1844. szept.) Igaza van Kiss Józsefnek, aki a Sorshúzás előtt című 1845-ös költemény életrajzi hátterének megrajzolásakor a következő megfontolásra jut: „Érdemes eltűnődni azon, hogy a lottéria csábító hirdetménye, melyet a pesti újságosok is rendszeresen közöltek, milyen prózai, úgyszólván hétköznapi reményeket keltett az egyébként gazdag fantáziájáról ismert költő lelkében. Azon a 200 000 váltó forinton [...] birtokot, palotát, hintót vehetett volna - feltéve persze, ha nyer! -, a hónapos szobában élő, szerény jövedelmű Petőfi vágyainak felső határa 1845 késő őszén a 'jó meleg téli öltöny' volt."

21 (Pesten) 1844 második felében kezdődik az az időszak Petőfi életében, amikor a ruházatával egy magyarság eszményt demonstrál, egy népi elemeket felhasználó nemzeti költői irányzatot. Hogyan nézett ki ez az öltözet? Munka és szállásadója, Vahot Imre így ír erről: ,,[...] hogy még jobb kedvet kapjon a verseléshez, s még magyarosabb szabású költeményeket írjon, mindjárt kezdetben csináltattam neki népies magyar ruhát [...] az ő saját terve és utasítása szerint elkészült, rövid peremes dolmány, úgy nevezett kancamente, minőt lelki rokona, Csokonai Vitéz Mihály is viselt, azután sujtásos szűk magyar nadrág, túri süveg vagy kucsma darutollal, sarkantyús kordován csizma, fokos és makrapipa." Sass István a gyermekkori jóbarát is leírja ezt a ruhát, amit Tóth Gáspár szabómester, a Nemzeti Kör tagja, Petőfi hitelezője a Versek 1842-1844 című első kötetére, készített. Sass emlékezése a fejfedő és a kiegészítők tekintetében kissé eltér a Va-