Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)

II. Esettanulmányok: XIX. század - Kalla Zsuzsa: Irodalmi relikviák, világi ereklyék (A Petőfi-kultusz tárgyai)

A Petőfi-Ház nagyterme A másik Magyarország reagálása már jóval ambi

valensebb. Bródy hálásan emlékezik meg Herczegék buzgólkodásáról, ugyanakkor szemében az ellenzéki gondolat ébrentartója a Petőfi-Ház: „Petőfinek palotája van Pesten! De mintha a had, mely annak idejében őt egy választókerületnek még a határából is kiverte, hirtelen ur lett volna Magyarországon [...] Március szele megprüszkölteti őket és felizgatja, hogy a tót szolgáló fia ily nagy ur lett közöttük. Mennél ragyogóbb, mennél melegebb otthont csináljatok a számára, hogy akik meg undorodnak a nemzet nagy, gótikus székesegyházától, ahol Duna- és Tisza-kozákok akarnak tanyát ütni, ide jöjjenek e kis márványpalotába vigasztalódni, hinni és imádkozni - a jövőért."

50 A Népszava cikkírója először sorra veszi a kötelezően fölsorolandó ellenérveket, kételyeket: mi a Petőfi-Ház igazi célja; mi köze a jólöltözött közönségnek a nyomorgó Petőfihez; mi értelme az ereklyegyűjtésnek, hiszen nem mondanak semmit a személyiségről; szabad-e félistenként tisztelni egy valaha élt embert; hány Petőfi kötetet lehetett volna kiadni az építés költségén - majd hozzáteszi: „Mégis: akik ismerik, szeretik és értékelik Petőfit, azok meghatódottan kószálhatnak az emlékezetének fóntartására épített templom helyiségeiben. [...] Ott vannak a szerelmes fiatalember emlékei, a vándorlegény kínlódásának nyomai, az élettel harcoló férfiú küzdelmeinek a jelei, a csatázó forradalmár gondolatai." A cikk pedagogizáló gondolattal, az ismeretterjesztés fontosságának hangsúlyo-