Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)

II. Esettanulmányok: XIX. század - Kalla Zsuzsa: Irodalmi relikviák, világi ereklyék (A Petőfi-kultusz tárgyai)

galmak szerint „magán-hely", most „köz-hellyé" válik. A mártírok, a szentek egy keresztény közösség halottjai, ez az évenkénti megemlékezés növeli az összetartozás érzését. Ugyanígy a közösség jó hangulata veszi körül az ereklyék megtalálását és elhelyezését. A szent bűnbocsájtó jelenlétben „a keresztény közösség egy áldott pillanatra ismét eggyé lett".

9 A kultusz csoporttudatot erősítő hatása közismert, mint erről a későbbiekben meggyőződhetünk a Petőfi-ereklyék megtekintése a nemzeti közösséghez tartozás érzését volt hivatva erősíteni. A középkori ereklyetárgyak egy sajátossága témánk szempontjából különösen fontos. Többségük a szent - aki gyakran vértanú - halálával, tetemével, sírjával van összefüggésben. A halál a korai szentkultusz központi motívuma, erőteljesen átalakította a késő-antik ember iszonyodását, távolságtartását a holttesttől és temetőtől. Az eredetileg a városból száműzött temető, a szent sír lesz az új mozgalom központja, a püspök hatalma úgyszólván egybeolvad a szentély hatalmával, hamarosan kegyhelyek, a zarándoklatok nyomán városok települnek köré. A tetem komor gondolatok helyett egyfajta biztatást jelent a hívőnek: a szent teste úrrá lett a halálon, az enyészeten - a holttest közelségét keresik az emberek, a sír érintését, megtekintését hamarosan korlátozni kell. A közelség keresésének egyik formája a zarándoklat, a másik út ehhez, hogy a holttest részei ill. a kontaktereklyék kezdenek utazni a keresztény világban s új kultuszhelyek kialakulása révén átrajzolják ennek térképét.

10 Az ereklyék kis darabokra tördelése az utolsó vacsora kenyérosztását ismétli meg, az ereklyék ajándékozása a keresztény szolidaritás jelképe lesz. A szentkultuszt és a modern kultuszokat összekötő' elem a passió, a leghíresebb ereklyék is ehhez kapcsolhatók: Krisztus töviskoszorújának darabjai, halotti leple, a szent kereszt, a kereszt szögei. Eredetileg az évenkénti ünnepségek tetőpontja, a legfőbb rítus a szenvedéstörténet nyilvános felolvasása: a mártír azért élvezi Isten bizalmas közelségét, mert emberként halt meg. Az esemény a „kultikus időben" zajlik, a múlt egyszeriben jelenidejűvé, valósággá válik, ugyanakkor a jövő, a feltámadás is kézzelfogható közelségbe kerül - gondoljunk csak húsvét, a nagyhét liturgiájára.

11 A passióban „a mártírt és később a szent embert is nemegyszer a Megfeszített alakjában ábrázolták ezáltal nemcsak Krisztus szenvedéseivel, hanem Krisztus kiválasztott voltával és biztos diadalával is azonosítva őket."

12 Az ünnep kísérői a mártír sírjánál bekövetkező csodálatos felgyógyulások - nemcsak testi bajok szűntek meg, hanem lelkiek is, gyakori az ördögűzés, a megszállottak felépülése -, „a szenvedéstörténet nyilvános felolvasása egyfajta pszichodráma volt, melynek nyomán megelevenedtek a szétdarabolásnak és újra felépülésnek az ókori hallgató gondolatvilágában bujkáló képei".

13 „A Gergely által tapasztalt megannyi csodás gyógyulás közül a legtöbb a történet egy olyan pontján következett be, mely egybeesett a mártír szenvedéseinek egy-egy megfelelő pillanatával."

14 A halál és a hozzá vezető út mint a létállapotok közötti átmenet szimbóluma mindig élénken foglalkoztatja az emberi képzeletet. A passió fontosságát jelzi például, milyen meglepően nagy számban maradtak fenn emléktárgyak Petőfi életének utolsó hónapjaiból, utolsó útjának állomá-