Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)

IV. Kitekintés: irodalmi kegyhelyek a nagyvilágban - Sargina Ludmilla: Két Puskin-ház

Puskin íróasztala szobában mindössze egy festmény van, Ny. G. Csernyecov „A darjalai szoros" című képe, és a költő három legkedvesebb költőbarátjának, Delvignek, Baratinszkijnek és Zsukovszkijnak a portréi. A festmény alatt régi kis asztalkán A. P. Hannibálnak, „Nagy Péter szerencsenjének", Puskin dédapjának vaspántos ládikája. A falon szablya, aranyozott hüvelyben, rajta a felirat: Arzrum, 1828. július 18., I. F. Paszkevics tábornok ajándékozta meg vele a költőt, a törökökkel folyó csatározások és az ellenség üldözésének emlékére. A márvány kandallón antik óra. Mutatói 2 óra 45 percet mutatnak: 1837. január 29-én ekkor állt meg a költő szíve. Kétoldalt antik gyertyatartók. A sarokban Puskin mogyorófa sétapélcája, egy elefántcsont fejű sétabot és egy sétapálca I. Péter kaftánjáról származó gombbal. Ugyanitt egy gyönyörű tajtékpipa is látható. Ahogy az szokás volt, Puskinék is a szalonban fogadták barátaikat, a ránk maradt feljegyzések és visszaemlékezések alapján állították helyre ezt a szobát. A 19. század elejének szokásos nemesi szalonját láthatjuk itt. Bronz díszítésű, kerek mahagóni asztal, dívány, három karosszék. Felettük Puskin portréjának másolata, Kiprenszkij műve. A falon Natalja Nyikolajevna Puskina nővéreinek és nagynénjének, Je. I. Zagrjazsszkajának a képmásai. Az ablakközben hatalmas tükör, egy kis üvegezett könyvszekrény, szófa és két szék, a sarokban csembaló, rajta Puskin még a költő életében megzenésített és ott, a szalonjukban előadott - románcainak és verseinek kottái. Több mint 130 év után igen bonyolult dolog rekonstruálni az egész lakást, annál is inkább, mivel a visszaemlékezések legnagyobb része arra a három napra vonatkozik, amikor Puskin koporsója a hatalmas előszobában állt, és amikor kb. 50 ezer ember fordult meg ott. Akkor, természetesen, a lakás rendje felborult, a tárgyakat egyik szobából a másikba hurcolták, nem a helyükön álltak. Ráadásul, a néhány évvel később megjelent vagy feljegyzett visszaemlékezések pontatlanok, gyakran egymás-