Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)
IV. Kitekintés: irodalmi kegyhelyek a nagyvilágban - Sargina Ludmilla: Két Puskin-ház
nak ellentmondóak voltak. Egyesíteni kellett a filológusoknak, a bútorok és belső terek szakértőinek erőfeszítéseit, meghallgatni azokat az embereket, akik még a 19. században születtek és jól ismerték a letűnt korszakot. így többé-kevésbé sikerült helyreállítani az ebédlőt, a tálalószobát, az előszobát. A legnehezebb feladat a gyerekszoba rekonstrukciója lett volna. (Puskinoknak négy gyermekük volt). Ennek a berendezéséről semmiféle visszaemlékezés nem maradt fenn. Ezért ezt átengedték annak a kiállításnak, amelyet a költő utolsó napjainak szenteltek. Visszatérve Puskin dolgozószobájához: ez a helyiség egyben a költő könyvtára is volt. 3560 kötet, 1522 mű található benne, ezek közül 529 orosz, 993 pedig 14 idegen nyelven íródott. (Puskin franciául ugyanúgy beszélt, mint oroszul, nem hiába volt a líceumi csúfneve: „a francia" -, tudott angolul, németül, olaszul, spanyolul, latinul, görögül, több szláv nyelven. Héberül is tanult, mivel szerette volna lefordítani a „Jób könyvét".) Természetesen azok a könyvek, amelyek most a könyvtárban találhatók, duplumok, Puskin könyvtára, kéziratai, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Orosz Irodalmi Intézetében a Puskin-házban találhatók. „II faut que j'arrange ma maison" („Rendbe kell hoznom a házamat") mondotta Puskin halála előtt. Rejtélyes szavak, prófétai szavak, szimbolikusan hangzanak a Mojka rakparti Puskin-házban. A házat, a Költő házát, amely a költő hazája számára szentély lett, rendbe hozták. A monda szerint a költő Pindarosz háza Thébában állt, és szent helynek tartották, még halála után száz évvel is. „A költő háza" - mondogatták, mindenki tudta, hogy Pindarosz házáról van szó. És amikor i.e. 335-ben Théba lakói fellázadtak a macedónok ellen, Macedóniai Sándor a felkelés leverése után parancsban adta, hogy rombolják földig a várost. Csak a Költő házát kímélte meg. így szól a történet. Ez a monda (szeretném hinni, hogy valóban így történt) a történelemről szól, amely megőrzi vívmányait. Es az örök igazságba vetett hitről is, amely arra késztette egész Pétervárt, hogy a költő halálának napján ott ácsorogjon házának ablakai alatt. Maga a történelem lett a tanúja annak, hogy „meghallva a végzetes hírt, ezer és ezer ember tódult a költő házához, és egész Oroszországgal egyetemben mindörökre ottmaradt.". 2 „Két nap múlva a ház hazája szent helyévé vált, és ennél teljesebb, ragyogóbb győzelmet nem látott még a világ. Az egész korszakot [...] lassanként kezdték puskini kornak nevezni. Minden szép lányt, kisasszonyt, szalontulajdonost, Katalin-renddel kitüntetett dámát, a magasságos udvar tagjait, minisztereket, generálisokat, helytartókat és hadvezéreket szép lassan kezdték Puskin kortársainak nevezni", 3 azután pedig apró betűkkel szedett megjegyzésekké változtak a különféle jegyzetekben és mutatókban.
