Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)

IV. Kitekintés: irodalmi kegyhelyek a nagyvilágban - Takács Ferenc: Az ironikus kegyhely (A James Joyce Múzeum Dublinban)

Joyce Múzeum, Dublin (Sandycove) az 1980-ban épült előcsarnokkal, Brian Murphy felvétele Joyce-kultuszban, egyáltalán a szerző világhírében rejlő üzleti lehetőségek kiaknázásának a szándékával - Joyce is ott szerepel a többiek között. Dublin most már azért is érdekes a turista számára, mert ez a város Joyce Dublinja és mert az Ulysses híressé és örökkévalóvá tette; s ha már megérkezett a turista, éppen ezért a Sandycove-beli Martello-toronyba is érdemes elmennie, pontosan azért, mert ez a múzeum - James Joyce múzeuma. (Azaz kerülőúton ugyan, az idegenforgalmi célú nemzeti önkép segédletével, de mégiscsak bekerült az ír pantheonba Joyce; most már lehet rá büszkének lenni, hiszen pénzt hoz a nemzeti konyhára.) Joyce-nak és a Joyce-kultusznak ez az idegenforgalmi célú felkarolása (ha tetszik: kisajátítása vagy bekebelezése), a Joyce Múzeum helyzetét sem hagyta érintetlenül. A tornyot 1980-ban átépítették: a középső szintről az alsóra helyezték a bejáratot és egy új előcsarnok-félét ragasztottak az építményhez. Az átépítésben már a turizmus szempontjai diktáltak: mint a falon elhelyezett emléktábláról kiderül, az átépítés két idegenforgalmi hivatal, a nemzeti (Board Fáilte) és a regionális {Ireland East Tourism -Fáilte Oirthear Eireann) pénzén és közös vállalkozásaként történt. Ezt az új helyzetet véglegesítették 1982-nek, a Joyce-centenárium évének dublini ünnepségei. Azóta az egész főváros egyre inkább egy gigászi Joyce-kegyhelyre hasonlít: ma már Joyce irodalmi alakjának nevét viseli a Dublint átszelő Liffey folyó egyik hídja, az O'Connell Street-en egy fekvőszökőkút-szoboralkotmány ábrázolja Anna Liviát, a Finnegans Wake hősnőjét, emléktábla jelöli - egyébként jellegzetesen kultikus gesztusként