Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)

IV. Kitekintés: irodalmi kegyhelyek a nagyvilágban - Takács Ferenc: Az ironikus kegyhely (A James Joyce Múzeum Dublinban)

tűnő, hogy mennyire kultikusan (s ezen belül mennyire gazdagon) motivált volt a Múzeum helyének a kiválasztása. Ehhez látnunk kell, hogy irodalmi múzeumoknak már a helyét is gyakran kultikus megfontolás jelöli ki. A szerző szülőháza, lakása, szülőfaluja, szülővárosa, esetleg szülőföldje jön elsősorban szóba, s ilyen esetekben a kiválasztás - többnyire öntudatlan - motívuma kultikus jellegű, az, amit a kulturantropológusok az érintkezés mágiájának neveznek: a szerző - az irodalmi kultusz szentje - a helyet testével érintette, ennélfogva lényének szent ereje mintegy átszállt az épületre, az épület ezt a szent erőt ezután mindörökké tartalmazza és sugározza. (Vallási összefüggésben ugyanez az érintkezési mágia motiválja az ereklyetiszteletet, a kegyhelyek kultuszát, a zarándoklatokat és búcsújárásokat.) így volt ez a Sandycove-beli Martello-torony esetében is: Joyce lakott benne, igaz, csupán egy hétig, 1904. szeptember 9-től 14-ig, a torony akkori bérlőjének, Oliver St. John Gogarty-nek a vendégeként. De a torony kegyhellyé-múzeummá avatását egy másik kultikus megfontolás is motiválta: a hasonlóság mágiája, a képmásé, az ábrázolásé, amelyre a hasonlóság révén száll át eredetijének szent ereje. Az Ulysses első fejezete ebben az értelemben is képmás, a Joyce-tól érintett valóságos Martello-torony irodalmi ábrázolása, így kétszeresen is rendelkezik a szent erővel. (Vallási összefüggésben ez a hasonlósági mágia a látens motívuma a szentképek és szent szobrok tiszteletének, a nekik tulajdonított gyógyító vagy oltalmazó erőnek, stb.) Tovább gazdagítja a képet az, hogy a Martello-tornyot már eredetileg is körüllengték bizonyos kultikus asszociációk, részben az életben, a valóságos 1904-es évben, részben a műben, az Ulysses első fejezetében. Gogarty, ekkor még orvostanhallgató, kocsmahős, írópalánta és Dublin-szerte ismert goliard, 1904-ben egy felszabadító kulturmozgalom eszméjével játszadozott, új hellénizmust kívánt szembeállítani az ír provincializmussal és bigottsággal, s városszerte híresztelte, hogy a Martello-torony egy hellenizáló pogány kultusz szentélye, a Delphiben található omphalosz-kő mintájára a világ új „köldöke," azaz szellemi középpontja.

6 De regénybeli mása, Buck Mulligan is kultikus aktussal nyitja meg az Ulysses cselekményét: igaz, blaszfém iróniával, a mise latin mondatát intonálja - Introibo ad altare Dei -, és megáldja a tornyot, a környező vidéket és a távoli hegyeket. De nyilván nem kerülte el a múzeumalapítók-múzeumavatók figyelmét egy másik, már-már misztikusan sejtelmes egybeesés sem: a brit hadügyminisztérium parancsa, mely elrendeli a Martello-tornyokból álló partvédelmi rendszer kiépítését a dublini öböl mentén, 1804. június 16-ikai keltezésű. Azaz a torony ugyanannak a napnak köszönheti létrejöttét, amely nap századik évfordulóján, 1904. június 16-án az Ulysses játszódik, első fejezete pedig éppen ebben a toronyban. (Babonásabb kultusz-hívők számára ez az egybeesés nyilván borzongatóan sejtelmessé válik, ha értesülnek arról is, hogy Joyce bizonyítottan nem tudott az 1804-es hadügyminisztériumi parancs keltezéséről; június 16-ikára más, személyes okból esett a választása.) Mindezekből nyilvánvaló, hogy nem lehetett nem a Martello-toronyban