Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)

IV. Kitekintés: irodalmi kegyhelyek a nagyvilágban - Dávidházi Péter: Könyvtár, múzeum, szentély (A Folger Shakespeare Library szimbolikus jelentése)

Company elnöke lesz, dúsgazdagon, feleségével együtt Shakespeare-gyűjteményre költik szinte minden pénzüket. Amikor elhatározzák, hogy a gyűjteményből tudományos könyvtárat hoznak létre, számos színhely szóba kerül, köztük előkelő helyen Stratford-upon-Avon, ahová mindig szívesen látogattak, s ahol a könyvek, mint Henry Clay Folger kifejtette, a nagy ember csontjai közelében lehettek volna. De bármilyen súllyal érveltek újra meg újra Stratford hívei, az alapító amerikai patrióta érzülete végül a látványosan fejlődő kultúrájú főváros javára döntött: saját hazáját akarta hozzásegíteni ahhoz, hogy az irodalmi stúdiumok központjává fejlődjék. Figyelemre méltó, hogy maga a Kongresszus is segített: a gyűjtő által kiszemelt telket ugyanis a Kongresszusi Könyvtár bővítési területének szánták volna, de értesülvén Folger tervéről, egy 1928-ban hozott rendelettel azonnal átengedték a Shakespeare-könyvtár céljára. Felismerték, hogy a két terv ugyanazt a célt szolgálja, s mélyebb jelentésük is kiegészíti egymást, ezért készek voltak alárendelni elképzeléseiket Folgerének, sőt kinyilvánították, hogy ha a könyvtár már felépült volna, pusztán azért is megvennék a környező területet, hogy méltóságteljes hátteret adjanak neki („to assure it a dignified background").

7 Legfelsőbb politikai határozat biztosította tehát az új Shakespeare-intézmény betagozódását a hatalom szimbolikus legitimációjának fővárosi rendjébe. Az alapkő letétele után két héttel, 1930 nyarán az alapító elhunyt. Már csak felesége érhette meg, hogy a Shakespeare születésnapjára időzített felavatáson, 1932. április 23-án, maga Hoover elnök, számos nagykövet és a világ minden részéből idesereglett tudósok jelenlétében felolvasták Emerson esszéjét. Még abban az évben háromszázezren tekintették meg a kiállítótermet. A boldog keveseket, akik az olvasóterembe is bejuthattak, a Tudorstílusú kandalló fölött Emerson Shakespeare-versének néhány bevésett sora fogadta, s egy gyűjtemény, mely már akkor 93 000 könyvet, 50 000 nyomatot és metszetet, valamint többezer kéziratot számlált. Joseph Quincy Adams, aki 1934-től ügyvezetője, 1936-tól 1946-ig kinevezett igazgatója volt a könyvtárnak, még főként úgy képzelte a könyvtár szerepét, hogy a kutatók levélben föltett (pozitivistán adatszerű) kérdéseire szakképzett könyvtárosok fognak válaszolni, s csak később, Louis B. Wright igazgatósága alatt (1948-1968) fejlődött ki a működés korszerű rendje, melynek alapformája már a helyszínen végzett önálló kutatás lett.

8 Kialakult a kutatók itteni munkarendje és életmódja, mely az utóbbi évtizedekben már alig változott. (Rituális jelképalkotás: a házirend) A könyvtár mindennapi élete sajátos rituálét követ, mely ugyanazon jelentésmozzanatokat egyesíti, amelyek építészeti jegyeiből és keletkezéstörténetéből kitűntek. Ez a minden ízében stilizált életforma a gyakorlati célszerűségre hivatkozik, de lehetetlen volna pusztán abból kielégítően megmagyarázni: lélektani hatása olyan erős, sajátos és nyilvánvaló, hogy kialakításában egyéb megfontolásoknak is közre kellett működniük. Már az írásba foglalt házirend tanulmányozásából kiviláglik, de a személyesen átélt összbenyomás még erősebben sugallja: vendégkutatói meghívás birtokában is előbb át kell lényegülnünk, levetvén kinti, mindennapi, pro-