Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)

IV. Kitekintés: irodalmi kegyhelyek a nagyvilágban - Dávidházi Péter: Könyvtár, múzeum, szentély (A Folger Shakespeare Library szimbolikus jelentése)

hetség arisztokráciájában, s megszerzett javait nemzete nevelésére és kultúrálására fordítja."

4 Henry Clay Folger nyolc generációval korábbi őse, Peter Folger, 1635-ben vándorolt be Angliából, s az ő leánya, Abia szülte azt a fiúgyermeket, aki Benjamin Franklin néven vonult be hazája történelmébe. Henry apja divatáru-nagykereskedő volt, de hamarosan tönkrement, s a fiú csak két osztálytársának pénzügyi segítségével (íme a bajtársiasság példázata) folytathatta tanulmányait a massachusettsi Amherst College-ban, majd különmunka vállalásával, magát eltartva (a selfmade-man elengedhetetlen motívuma) szerezhetett jogi diplomát 1881ben a New York-i Columbia Egyetemen. Ekkor kezdődött felívelő pályafutása a Charles Pratt és Társa cégnél, a ranglétra legalsó fokától föl egészen az elnöki székig, sőt 1923-ban már a Standard Olajtársaság igazgató tanácsának elnöke, óriási magánvagyon birtokában. Ebben az amerikai sikertörténetben korán feltűnik a Shakespeare-szál, át-meg átszőve a 19. századi amerikai kultúra egyik legjellegzetesebb írójának: Ralph Waldo Emersonnak személyes és közvetett hatásával. A legenda úgy szól, hogy az ifjú Henry 1879-ben az Amherst College-ben huszonöt centet fizetett egy jegyért (mely máig megvan, s relikviaként őrzik), hogy meghallgathassa az odalátogató idős Emersont, akit már lányának kellett föltámogatnia a színpadra. Az előadás és a nagy ember személyes jelenléte mély nyomokat hagyott fogékony hallgatójában. A fiatalember nemsokára rábukkant arra az emlékbeszédre, amelyet Emerson 1864-ben a bostoni Saturday Club ünnepi vacsoráján készült felolvasni, Shakespeare születésének háromszázadik évfordulója alkalmából. Ez az oráció, amelyet az akkorra már világméretű Shakespeare-tisztelet egy kultikus eseménye hívott életre, Shakespeare géniuszát mint „halandó létünk vigasztalóját" magasztalta, hírnevét erkölcsi és szellemi világunk alapvető értékrendjéből eredeztette, ékesszólóan kitérvén a drámákból kihallható tanításra, miszerint a kicsiny emberi szív „hatalmasabb, mélyebb és gazdagabb", mint a fizikai világegyetem. A beszéd szókincse minduntalan áttöri a világi határokat: csodálja Shakespeare gondolatainak „transzcendens" hatótávolságát, életművét mint minden alkalomra szólásmondásokat kínáló „utcai bibliát", s mindenki mást eltörpítő nagyságát annak, aki „Isten kegyelméből" bárhol „az emberek királya" lenne.

5 A vékonypénzű diák, így a legenda, valahogy összekuporgatta egy Shakespeare-összkiadás árát, majd lázas olvasásba merült, éjszakákon át, önfeledten. Az angol drámaíró iránti szenvedély attól kezdve meghatározta életét. Menyasszonyának, Emily Jordan-nek az Első Fólió hasonmás kiadását ajándékozta, 1885-ben, s aligha meglepő, hogy házasságuk után tizenegy évvel az asszony Shakespeare műveinek kiadástörténetéről írta Master of Art disszertációját, The True Text of Shakespeare címmel. Közös gyűjtőszenvedélyük első nagy fogásaként 1889-ben megvásárolják a Negyedik Fólió (1685) egy példányát. Egy levél tanúsága szerint 1892ben már olyan ritkaságok birtokában voltak, amelyek segítségével Henry Clay Folger finoman helyesbíthette Horace Howard Furness-nek, a nagyhírű Varioram-összkiadás szerkesztőjének egyik jegyzetét A velencei kalmár forrásait illetően, holott Furness maga is szenvedélyesen gyűjtötte a Shakespeare-rel kapcsolatos könyveket.

6 Amikor Folger a Standard Oil