Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)

IV. Kitekintés: irodalmi kegyhelyek a nagyvilágban - Dávidházi Péter: Könyvtár, múzeum, szentély (A Folger Shakespeare Library szimbolikus jelentése)

emel. Ha körülpillantunk az épület szomszédságában álló Legfelsőbb Bíróságra, a Kongresszusi Könyvtárra, vagy magára a Capitolra, csak helyeselhetjük, hogy Paul Philippe Cret, az épület tervezője lebeszélte Henry Clay Folgert arról, hogy könyvtárát kívül is XVI. századira alakíttassa. Ami azonban itt kockán forgott, az korántsem csupán a városkép harmóniája volt, még ha az építész nem gondolt is másra; a szimbolikus jelentés szempontjából legalább olyan fontos, hogy Cret műveként az angol drámaíró nevét viselő épület stílusa betagozódik az amerikai törvényhozás és államigazgatás klasszicizáló székhelyei közé. Az irodalmi kultúra egy kiemelt és úgyszólván szakralizálódott alapértéke nevében, de a politikai hatalmat közvetlenebbül megtestesítő intézményekkel egyenrangú módon, mondhatni egyazon hadrendbe állítva igazolja, törvényesíti, sőt Puck-szobor a könyvtár előtt szentesíti így a Folger Shakespeare Library épülete az amerikai államberendezést. Washington és Lincoln emlékműveinek közelségét ebből a szempontból már az épülő könyvtár majdani első igazgatója, William A. Slade fontos szimbólumnak tekintette, rámutatván földrajzi elhelyezkedésük ideológiai jelentőségére. „Washington, Lincoln, Shakespeare [...] ez a három, akit az amerikaiak egyetemesen tisztelnek," idézte Folger temetésén, 1930-ban, Ashley Thorndike szavait (mégpedig a „

worship" igét használva, mely a vallási tiszteletadás világából származik), majd így folytatta: ha a könyvtártól a Capitolon át képzeletbeli vonalat húzunk, az majdnem érinteni fogja Washington és Lincoln emlékműveit, sőt az érintéshez éppen csak annyira kell kitérnie eredeti irányából, amennyivel jelképezhetjük az anyaországtól való szakítás nélküli eltérést, amelyre (a fél életét angol alattvalóként leélt) Washington, illetve Lincoln neve a legszebb példa.

2 E szimbolikus városrendezési és építészeti szentesítés egyszerre brit és amerikai jellege mindmáig számos nyelvi vagy rituális megerősítést kap: a könyvtár fennállásának ötvenedik évfordulóján például, 1972. április 23-án, amelyet Washington akkori polgármestere az egész Columbia körzetben hivatalos „Shakespeare Nappá" nyilvánított, a brit nagykövet, Lord Cromer, ünnepi beszédében „az angol nyelvű népek szentélyének" („a shrine of the English-speaking people") nevezte a Folgert.

3 Belépvén a kapun, váratlan megerősítést kap mindez: a legitimációt