Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)

III. Esettanulmányok: XX század - Takács Olga: Gyóni Géza kultusza szülőföldjén a hatvanas-hetvenes években

Csak néhány sort idézek emlékeztetőül: „Azon az éjjel / Lángolt Homonna és Verség / Azon az éjjel / Olvastam és írtam / egy Kosztolányi-verset..." vagy: „A magyarok istenére / Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk. / És most jön a vicc: / Hallgassatok ide, Panni, Jóska, Róza / Fenti verset nem Petőfi Sándor írta, / Hanem Petőfi Géza." A figyelem két világháború közötti ébrentartásához hozzájárultak a Szibériából hazatért fogolytársak közzétett emlékezései, az 1935-ben alapított országos hatáskörű Gyóni Géza Baráti Kör sokrétű tevékenysége, a nagyszabású budapesti emlékestek, melyeknek műsoráról, közreműködőiről szintén érdemes lenne szólni. Az estek bevételének célja Gyóni Géza hamvainak hazahozatala volt, de erre végül nem került sor. Felidézhetném, kommentálhatnám a róla szóló legfontosabb irodalom 1945 előtti és utáni megállapításait, József Farkas 1957-es nagy hatású újraértékelésének szerepét, az 1959-es, majd 1984-es Gyóni-kötetek és az azokban olvasható Z. Szálai Sándor-tanulmány fogadtatását. De mindez még mindig nem lenne elégséges magyarázat a másfél évtizedes dabasi kultuszra, amelynek egyes elemeit, tényeit érdemes alaposabban is szemügyre venni. * A korabeli szellemi életre, ideológiai-politikai eseményekre, társadalmi háttérre itt nem térhetek ki bővebben, erről mindenkinek lehetnek, vannak saját élményei és tapasztalatai, és örvendetesen szaporodnak az ezzel foglalkozó hiteles, adatgazdag történészi-szociológiai-politológiai írások is. Jelzésképpen csupán arra szeretnék emlékeztetni, hogy bár a hetvenes években nyitottabbá vált pl. a könyvkiadás, az addig tilalmasnak számító tudományágak (pl. szociológia) művelése előtt megnyílt az út, izgalmas rendezvények követték egymást Budapesten stb. - vidéken még közel sem volt érezhető ez a szabadabb szellem. Minden gyanús volt, ami nem támogatta egyértelműen a fennálló rendszert. Az értelmiségi klubok működését, izgalmas problémákról vitaestek rendezését óvatos, gyáva vagy kiskirálykodó funkcionáriusok, párttitkárok, művelődésügyi előadók lehetetlenné tették, nem engedélyezték. Konrád Györgyöt vagy Galgóczi Erzsébetet például éveken át nem volt szabad a könyvhéten meghívni a dabasi járásba. Ugyanakkor egymást érték a kötelező ünnepségek, évfordulós megemlékezések kivezényelt közönség részvételével. Csak nagyon nehezen bontakozhatott ki a művelődési házakban a különböző klubok, szakkörök munkája, pedig a televízió közel sem uralta akkor még annyira az emberek mindennapjait, mint a későbbi években. Számos előadásra, központilag javasolt műsorra alig lehetett közönséget toborozni. Vidéken mind a szűkösebb anyagi lehetőségek, mind a szigorúbb ideológiai ellenőrzés, mind az arra alkalmas egyéniségek kisebb száma miatt kisszerűbb, sivár abb, nehezebben megszervezhető volt a szellemi-kulturális élet. Éppen azért különösen érdekes, hogy Gyóni Géza érdekében, kultuszának kialakításáért mégis megmozdult Gyón és Dabas szinte teljes értel-