Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)

III. Esettanulmányok: XX század - Kabdebó Lóránt: Egy vers vágóasztala (Szabó Lőrinc fekete kultusza)

hatom. Jelen dolgozatomat kiegészítésként építhetem a több mint húszéves elemzésre. Annak tényei: helytállóak. A továbbiakban a vers poétikatörténeti helyzetét szeretném átgondolni. Helyét Szabó Lőrinc pályáján, de méginkább az egyetemes líratörténetben. Már az akkori elemzésem végén hangsúlyozom: „a Vezér végül is egy a negatív tendenciákat magába gyűjtő - epizód marad" a költő pályáján. Negatív tendencia alatt értve az erő pszichózisát, amelyet a vers összeköt a megváltás reményével: ,,ez a vízió valóságos történeti áramlatokkal is kapcsolódik, átvéve azt a szemléletet, hogy a társadalmat csak azon kívülálló erő képes mozgatni; és ezt a szemléletet a kor különböző színezetű fasiszta diktárorainak gyakorlata látszott igazolni." Mai kiegészítésem: 1. az akkor mentegető jellegű is-t elhagynám: igenis kapcsolódik a valóságos történelmi áramlatokkal. 2. realitását nemcsak a fasiszta, hanem a kor és az utókor mindenféle diktátorainak gyakorlata igazolja. Pragmatikusan szemlélve, Szabó Lőrinc versében két objektív történelmi tendencia munkált egybe. Egyrészt a költő realista igényű kíváncsisága, a „világ kapitányainak" feltűnését regisztráló vizsgálódása. Későbbi könyveimben éppen ezt a realista figyelmet, időbeni felfigyelést hangsúlyoztam. És ennek megvan az előtörténete Szabó Lőrinc pályáján az 1921-ben a Nyugatból kicenzúrázott, Babitsnak is olyannyira tetsző Áradás, áradás! című verstől kezdve a Vas-korban élünk, nincs mit menteni cikluson át a Wild West Európa-ig. Másrészt a húszas évektől ezek a konkrét diktátorok kihasználták, magukra vonatkoztatták a különböző mozgalmakban tenyésző messianisztikus várakozásokat. Ideológiáját szolgáltathatta a fasizmus, bolsevizmus vagy az irodalomban az avantgárd és az ún. szocialista realizmus. A Vezér című vers mintegy összegzése mindannak a messianisztikus illúziónak is, amely valamely mozgalmat megnyergelő nagy egyéniség erőt mutató erőszakjától vár szociális hatású történelmi fordulatot. (Lásd a Három törvény című Sátán-versciklustól a George-féle Reich-versekig, amelyek Szabó Lőrinc hasonló hangoltságú verseinek ihletői, de összehasonlításul akár Füst Milán későbbi Lenin- illetve Sztálin-ódáját is említhetem.) A Vezér költészettörténeti helyzetét tekintve pedig azoknak a verseknek a sorába tartozik, amelyek az irodalmi művet elsősorban pragmatikus meghatározottságúnak tételezik fel. Abba a sorba, amely az egyes művek politikai beleszólását a műalkotás feladatának tartja: A XIX. század költői, A költő és a földiek, vagy A város peremén értelmében. „Legyen a költő hasznos akarat." - fogalmazza Szabó Lőrinc éppen az utolsó Sátán-versben, vagy utóbb József Attila: „A költő ... tudatos jövőbe lát". A vers eszerint alkalom valamely politikai ideológia, illetőleg különböző történelmi szereplehetőség végiggondolására, vállalásának buzdítására, illetőleg a vállalás elfogadásának üdvös voltát hangsúlyozza. „S követte, melyet Isten külde / Vezérül, a lángoszlopot". József Attila például egyidőben a marxista ideológiájú kommunizmust, Szabó Lőrinc a vezér-elvű személyes diktatúrát emeli így versébe. Mindketten az emberért vállalják a történelmi kihívás átélését, az egyik doktriner alapállásból, a másik az individuális szerepjátszás határeseteként. Mindkettő valóságos és korában a történelmet meghatározó, magát forradalmian változást hozónak dekla-